Madách-Posonium, Pozsony

Márai fiatalkori, Kassai Naplóban megjelent írásai.

"A Frankfurter Zeitunghoz úgy jutottam be, hogy egy napon felmentem a szerkesztőségbe, s beküldtem a tárcaszerkesztőnek, Geck úrnak névjegyemet. A szerkesztő nyomban fogadott, átnyújtottam neki egy tárcát és bizonytalan érzésekkel távoztam... Éveken át dolgoztam ebbe az előkelő, a szó legjobb értelmében európai szellemű újságba... eszem ágában nem volt karriert csinálni, s azt hiszem, egyáltalán nem tartottam sokra összeköttetésemet ezzel a "vidéki lappal"...bővebben

A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között. A cseh/szlovákiai magyar irodalmi lexikon azt írja Turczel Lajosról: „… irodalom- és művelődéstörténész, kritikus… az ötvenes évek elejétől részese, alakítója a cseh/szlovákiai magyar tudományos és kulturális életnek… Fontos szerepe volt az 1945 utáni jogfosztottság és lakosságcsere következtében összeszűkült irodalmi élet felerősítésében. A kezdeti nehéz helyzetben nevelő írásokra volt szükség…” Gyakran és joggal tették fel a kérdést: kicsoda is valójában Turczel Lajos? Tanár? Irodalomtörténész? Kritikus? Kutató?...bővebben

Válogatott versek. Gál Sándornál jóformán önálló műfajjá lényegülő, a kétkedés, a magány és reménytelenség hangján szóló, az én megosztottságát, esendőségét olykor már a mondat grammatikai szintjén is érvényre juttató újabb (de a költő minden pályaszakaszában jelenlévő) elmúlás-versek.

Juhász Katalin minimalista jellegű (azaz köznapokhoz visszakozó) költészete a mai, kimerülőben lévő posztmodern líra túlkonstruált nyelve és élethelyzetei közepette kimondottan üdítően hat. Az ember magánproblémáira és mikrokörnyezetére (nő-férfi együttélés, lélek-, szoba-, és városdizájnja stb.) koncentrál, de a költészet sokféle csodája a lecsupaszított egzisztencia, szókincs és szintaxis anyagában is sikeresen éled meg.

Ozsvald Árpád  életműve a költő 2003-ban bekövetkezett halálával lezárult, kerek egész lett. A Lidércek tánca c. válogatás az életműnek azt a lezártságát, egész- és homogén jellegét igyekszik fölmutatni. "Ebben a világban elöször hol a lírai realizmus jegyében, hol a szürrealisztikus-látomásos képekben jelenik meg a falu... A paraszti életforma felbomlása után pedig vívódva, kétségek közepette ingázik a lírai hős múlt és jelen, falu és város között, az előbbi értékrendjét az utóbbi fölé emelve...bővebben

Egy több kötetes műnek, Gágyor József Mátyusföldi rózsák és bogáncsok című rendhagyó műfajú könyvének a második kötetét tartja kezében az olvasó. A terjedelmes mű tulajdonképpen több mint tizenegyszer szólást, közmondást, szóláshasonlatot, sajátos nyelvi fordulatot, tréfás mondást, dicséretet, frappáns személyi jellemzést, szexuális célzást, átkozódást, fenyegetést, üdvözlési formát, babonát, ál-találóskérdést, kitérő válaszokat stb. tartalmazó regionális nyelvjárási szótár és kifejezésgyűjtemény.

A több kötetes mű több mint tizenegyezer szólást, közmondást, szóláshasonlatot, sajátos nyelvi fordulatot, tréfás mondást, dicséretet, frappáns személyi jellemzést, szexuális célzást, átkozódást, fenyegetést, üdvözlési formát, babonát, ál-találóskérdést, kitérő válaszokat stb. tartalmazó regionális nyelvjárási szótár és kifejezésgyűjtemény. A fonetikus formában lejegyzett roppant anyag a beszédhelyzetekkel, a kifejezéseket szülő és értelmező életszituációkkal együtt kerül itt az olvasó elé.

Elbeszélések. A Szlovákia magyar irodalom autodidakta parasztírója, Vágsellyén született (1904–1941); szüleit családi nevükön Miskovicséknak hívták, Sellyei szegényparasztok voltak. A vidéki helyi jelentőségű lapokban megjelent kisebb karcolatain kívül 1929-ben egy önálló versesfüzetet adott ki, Farsang legénye címmel. A saját költségén kiadott költemények többsége jelentéktelen szabadvers, irodalmi körökben nem is keltett visszhangot...bővebben

A tanulmány- és esszékötet három részből áll: az első a szlovákiai magyar irdalom jeles alkotóinak (Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Cselényi László stb.) néhány művét elemzi-értelmezi újszerűen, a második rész a magyar ún. katolikus költészet (Mécs László, Sík Sándor lírája) kérdéseivel foglalkozik, a harmadik pedig a szerzőnek a műfajtan kérdéseit, valamint a spanyol és magyar irodalom kapcsolatait vizsgáló írásait tartalmazza.

Szalay Zoltán nem kísérletező alkat ugyan, a Nyelvjárás című kisregényét akár hagyományos nevelődési regénynek is mondhatnánk (a fiatal főhős a környezetével, a társadalommal folyamatosan konfrontálódva, konfliktusokban megedződve nő föl a tetthez, s hagyja ott "felnevelő" környezetét, az "állagában" és erkölcseiben egyaránt lepusztult csallóközi kis települést), ha a történet egyidejű erős lélektani-szociografikus igénye és fantasztikus-mágikus elemei nem mutatnának túl a hagyományokon.

A Prágában élő Papp Imre (1954) furcsa, erősen "alulstilizált" verseinek megtanulatlan vagy inkább elfeledett grammatikájában, abszurd képeiben mintha egy személytelen személyiség s egy banálisan hétköznapi, de banalitásában szinte metafizikai világ körvonalazódna. Újabb verseiben ez a világ intellektualizálódni látszik, hangsúlyos művelődéstörténeti anyaggal, gondolati jelképekkel gazdagodik.

A könyv Masaryk és Beneš Csehszlovákiájának első tíz esztendejéről szól. Műfaját tekintve regényes pamfletnek nevezhetnénk. Nem lehet kacagás nélkül végigolvasni a Hlinka párt választási előkészületeit, egy népgyűlés leírását, Chudoba szenátor gyémántcsempészését vagy a pöstyéni fürdőzők intimitásait.

E kisváros arculatát és szellemiségét a történelem folyamán három nemzet formálta, melyek sorrendben három névvel is illették. Három nemzet, három rózsa, ami a város címerében is megtalálható. Mindhárom nemzet hatása és befolyása a városra jelentős, és a középkortól a mai napig nyomon követhető. A középkorban a német bányászok által alapított Rosenau az újkorban a magyar polgárok és iparosok Rozsnyója lett, majd a legújabb korban egyre inkább a szlovákság mondja magáénak Rožňavát. A kérdés csak az, vajon elég alázattal ápolták, ápolják-e a történelem színpadának szereplői az elődök értékeit.

A szerző (1948) annak idején húsz éven keresztül szerkesztette, majd főszerkesztette a Hét című szlovákiai magyar kulturális hetilapot, s ott elsősorban irodalomkritikákat és esszéket publikált, de működésének igazi tere a kultúra- és tudománytörténet volt és maradt máig. 1989-ig rendszeresen közölt olyan cikkeket, eszmefuttatásokat, jegyzeteket is, amelyek elsősorban az akkori társadalmi változásokkal, a nemzetiségi kérdéssel, a szlovákiai magyarság sorsproblémáival foglalkoztak...bővebben

Gál Sándor  József Attila-díjas (1994) szlovákiai magyar költő, író, publicista. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. A felvidéki magyar színjátszás második legnagyobb és legjelentősebb műhelye, a kassai Thália színház első két évének történetét meséli el a szerző, a színház dramaturgja.

A "szlovákiai magyar irodalom" ma olyan kontinuumként, amely kezdettől a történelemmel szoros kapcsotlaban alakult és a legjobb teljeítményeiben is konkrét jelentéseket érlelt, avatott jellé, azaz esztétikumá, a leghitelesebben a pozsonyi Fónod Zoltán irodalomtörténeti, kritikai és publicisztikai munkáiban él. A szerző a tavaly megjelen kötetében (Repedések a siratófalon) közel félévszádos publicisztikai munkásságából adott ízelítőt. Új kötete - a Szellemi őrjárat címből ki ne hallaná ki az utalást a legnagyobb "szlovákiai magyar író", Márai Sándor Kassai őrjáratára! - kritikákat, tanulmányokat, recenziókat tartalmaz, de a téma ugyanaz: az egyetemes (s azon belül a szlovákiai) magyar irodalom, művészet, színjátszás, egyszóval: szellemi élet gondjai, problémái.

Bárczi Zsófia, a nyitrai fiatal irodalomtörténész a kitűnő Mécs-monográfiájában nem "rehabilitálni" akarja a költőt, hanem elfogulatlanul, túlzásoktól mentesen megkísérli az irodalomtörténeti helyének a kijelölését, s teszi ezt rendkívüli alapossággal, körültekintően, az életmű eddig ismeretlen fejezeteinek a feldolgozása, értékelése alapján is.

Összefoglaló a cseh/szlovákiai magyar irodalom 1918-1945 közötti irodalmáról. Fonód Zoltán arra vállalkozott e munkájában, hogy képet adjon a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról. A tudományos igénnyel, de népszerűen megírt kézikönyv a témának eddigi legteljesebb képét adja. A kisebbségtörténelemmel nyitó kötet mind keresz-, mind hosszmetszetében mutatja be a kisebbségi irodalmat, s árnyalt pályaképekkel teszi teljessé a tájékozódást. A szerző módszere: a műközpontúság és az esztétikai értékrend alkalmazása. Így veszi sorra az alkotócsoportokat, irányzatokat, az egyes alkotókat...bővebben

A valami elmúlt olyan regényes önéletrajz, mint a klasszikus Móricz-mű, az Életem regénye, vagy a legújabb magyar irodalomban Oravecz Imre Ondrok gödre c. könyve. A téma az író életének első tíz éve (a huszadik század harmincas évei), de a történet az előzményeket, a huszadik század első negyedét s a 19. század utolsó éveit is magába foglalja. Logikusan, hisz a permanensen változó parasztvilág, amelyben a kis Erni (a történet főhőse) felcseperedik, valamikor a 19. század végén indul változásnak. Akkor áldozik le a napja az évszázados jobbágy-paraszti életformának, s jelennek meg a falun is a műszaki kultúra, a civilizáció vívmányai.

Vegyes műfajú írások (kritika, napló, levél, interjú) gyűjteménye a jelen kötet, melyben Fónod Zoltán részben korábban már publikált írásait tartalmazza.A Vonzásterek az 1945 utáni szlovákiai magyar irodalom két jeles épviselője, Dobos László és Tőzsér Árpád életművének elemzésével indul, ezt követi a magyarországi szimbolizmust, valmint Ady Endre költészetét áttekintő tanulmánya és a Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés! című ankét az 1956-os magyar forradalomról...bővebben