Korunk - Komp-Press, Kolozsvár

A kötet nem várostörténet, nem útiköny (Kolozsvárról) , nem helyzetelemzés. Inkább emléktöredékek, vallomások, nosztalgiaesszék gyűjteménye. Leszámolás valamivel, ami elveszett. Elszámolás valamivel, ami megmaradt. És főként arról, ahogyan megmaradt. Felidézve gyerekkorból, leszűrve olvasmányokból, kiegészítve képzeletből - írja a szerző . A szövegek az erdélyi szellemi élet fontos képviselőinek a munkásságát járják körül (Meltzl Hugó, Márton Áron, Krenner Miklós), illetve betekintést engednek abba a szubjektív hangoltságú világba, amelyben otthonosan mozog az esztéta és esszéíró szerző.

Benő Attila a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti tanszékének tanára, egyetemi docens, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet ügyvezetője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. A tanulmánykötetben szereplő tanulmányok a jelentéselmélet, a fordításelmélet és a kétnyelvűség-kutatás (kontaktológia) területéhez tartoznak.

Janovics Jenő a kolozsvári magyar színház vezető színésze és igazgatója volt az 1900-as évek elején. Kézirata, amely a kolozsvári színjátszás 1903 és 1918 közötti periódusát fogja át, az új színházépület felépítésétől a román hatalomátvételig. 1940-42 között íródott, és mindmáig kiadatlan. Janovics Jenő örökösök nélkül hunyt el, kézirata az Erdélyi Múzeum Egyesület kézirattárából került elő. A rendkívül fontos színház- és kultúrtörténeti kiadvány Senkálszky Endre érdemes színművész bevezetőjével, illeteve Kötő József utószavával és jegyzetanyagával jelenik meg.

A nyugati kultúra alapmítoszai és azok folyamatos újraírásai. Monstrumok, csábítók, a végzet asszonyai. A kötet a mítoszok színeváltozásainak nyomába ered, irodalmi keveredéseik játékát kutatja – szigorú, iskolás rendszerezés és lábjegyzetáradat helyett kötetlen és olvasmányos esszéformában, magyar nyelvterületen újdonságnak számító módszer segítségével. Kányádi András 1995-ben diplomázott a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakán, majd a párizsi Sorbonne-on szerzett doktorátust összehasonlító irodalomból.

„Tanulmánykötet esetén ajánlatos a szerzőnek találni valami vezérfonalat, ami indokolja különböző témájú írások egy cím alá sorolását egy hívó szó köré rendezését. Egyetlen ilyet nem tudok említeni, ám kettőt – legalábbis egy ölelkező kettős szálat – igen. A kötet írásainak többsége a kolozsvári Korunkban kapott nyilvánosságot, másik fele meg valami módon az elmúlt század Erdélyt is érintő történéseit vagy az arról való közgondolkodást (is) érinti. Ha nagyon erőltetjük, akad még valami ezen túl is, ami egyszerre evidencia és – góbésan – annak a fonákja. Az évszázadok folyamán Erdélyt és a Királyi Magyarországot illetően sokszor igazolódott a mondás: ha ketten ugyanazt teszik is, az nem ugyanaz...bővebben

A hagyatéki leltárak a társadalomtörténet egyik legjelentékenyebb és legrelevánsabb forráscsoportját alkotják. Elsőrendű gazdaságtörténeti adataik mellett a vizsgált mikroközösség vagy egyén társadalmi státusára, anyagi és művelődési igényeire világítanak rá, egyfajta választ fogalmaznak meg arra vonatkozóan, miszerint a vizsgált vagyoni alap milyen hivatás- vagy foglalkozásbeli, kulturális törekvéseket szolgált, milyen társadalmi és interperszonális – elsősorban családi – kapcsolatok függvényében alakult, hogyan hatott egy-egy családban az adott korszak uralkodó stílusirányzata, mi az, ami egy lezárt életpálya eredményeit összegezi...bővebben 

A neves erdélyi folyóirat történetének 1959 és 1965 közötti időszakát dolgozza fel a kötet folyóiratbeli közlésekkel, levelekkel, egyéb, többek közt titkosszolgálati iratokkal dokumentáltan.

Amikor 2011-ben A Korunk kapui - alcíme szerint: 1959 (1957) - 1965. (március). Szubjektív történet - alá odaírtam az I.-et, azt gondoltam, még három kötetnek kell következnie. Most, a Dienes László alapította folyóirat kilencvenéves korában mégis örülök, hogy a három helyett legalább egy elkészült, a "kulcskeresés" pedig kitér az újabb fél évszázadra, a négy kapun belül történtekre. Szubjektív történet? Mindenesetre nem (csupán) a személyes emlékek nyomán íródott, alapját több mint hatszáz Korunk- lapszám átlapozása-újraolvasása képezi. (Könyveké is. Titkosszolgálati iratoké.) 1500 valahány névvel találkozik itt az (újra)olvasó, a számbavétel azonban kritikai próbál lenni - a 2016-os gondolkodás szintjén. Hogy megtaláltam-e a "kulcsot" az ítéletalkotásban? Igyekeztem túllépni a közel hatvan Korunk- szerkesztői évem alatt közvetlenül megtapasztaltakon, a rokon- és ellenszenveken: ráfigyelni a tartós (nak vélt) értékekre. 

www.kronika.ro

híranyag

írnia kell, ha valami tetszik neki, különben nem érzi teljesnek az élményt. Azt hiszem, az ilyen emberek írnak esszét, hiszen ez az a műfaj, ahol sosem tudjuk, hová jutunk – csak az elindulás fontos igazán, meg a kanyargás és a visszatérés.

Ilyen utak vittek szerteszét, Szabó Magdától Szilágyi Istvánig, Kézdi Imolától Robert de Niróig, Kós Károlytól Karácsony Benőig, Benczédi Sándortól Deák Ferencig. Mindig őket kerestem, és magamat találtam meg; mindig magamat kerestem, és őket találtam meg.

Különös trolin utaztam; nem szállnék le róla semmi pénzért.

2006 januárjában a Korunk Generátor címmel indított rovatot pályakezdő szerzők bemutatása céljával. Több indoka volt ennek a vállalkozásnak: egyrészt a Romániában jelentkező fiatal magyar szerzők előtti lehetőségek korlátozott volta, másrészt annak a jelzése, hogy a 2006 táján felbukkanó fiatal szerzők már nem fértek be a korábbi skatulyákba. Számukra egyre fontosabbnak tűnik az új alternatívák keresése az irodalmi intézményesülés, illetve az irodalomszemlélet terén: új irodalmi körök, portálok, találkozóhelyek bukkantak fel e kötet szerzői körül. A könyvben tizenegy szerző írásai olvashatók tehát, miniinterjúk és kiséletrajzok kíséretében: pályakezdő írók szövegei, pályakezdésük kontextusaival együtt.

Balassi Bálintnak a magyar késő reneszánsz nagy költőnek rövid, de kalandos élete volt. A korabeli Magyarországon és Erdélyen kívül Nürnbergben és Bécsben járt, lengyel földre három alkalommal látogatott el, és töltött ott hosszabb időt. Ez a könyv főleg Balassi lengyel kapcsolataival, illetve patriotizmusának kifejezéseivel foglalkozik széles művelődéstörténeti háttérrel. Külön érdekessége a könyvnek, hogy benne nyomon követhetjük Sir Philip Sidney-nek, a kor egyik legnevesebb angol költőjének magyarországi útját, illetve a Balassi családhoz fűződő lehetséges kapcsolatait.

Hogyan lesz a hasonló biológiai életkorúakból nemzedék? Mi alapján húzhatók meg a nemzedéki határok? Hogyan fest egy nemzedéki-hatalmi konfliktus az irodalomban? A könyv a hetvenes évek nemzedéki vitáit, csoportosulásait vizsgálja a „harmadik Forrás-nemzedék” íróinak, illetve a „Bretter-iskola” esszéíróinak nemzedéki stratégiáira összpontosítva.

A kötet alapját egy csoportos kutatás képezi, amely a kolozsvári Sapientia - Kutatási Programok Intézete támogatásával zajlott, résztvevői Balázs Imre József, Gyulai Levente, Sütő-Egeressy Zsuzsa, Vallasek Júlia és Vári Csaba voltak. A kutatás egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy megvizsgálja: mennyiben tekinthető egységesnek az értékrend, a beszédmód szempontjából a Gheorghiu-Dej korszak (a romániai sztálinizmus) irodalma.

Az eddig költőként ismert szerző összehasonlító elemzése az abszurd drámairodalom két önálló drámai nyelvet kialakító közép-európai képviselőjéről. Az elemzés a dráma belső formájában megnyilvánuló olyan jelenségekre is felhívja a figyelmet, melyek túlmutatnak a két vizsgált szerző alkotásain, ráadásul alkalmasak arra, hogy a drámaelméletben új értelmezési módokat honosítsanak meg.

A kötet egy olyan iránynak nyújtja sokszínű képét, amelyet az utóbbi évtizedek nyugati irodalomtörténetei előszeretettel neveznek az irodalom társadalomtörténetének. Ezen belül a klasszikus magyar irodalomnak a forrásaihoz, lehetőségeihez alkalmazkodva, meggyőző és részletező értelmezések révén bont ki az irodalom és társadalom összefüggését előtérbe helyező szempontokat.

A kötet tanulmányai 1998 és 2005 között íródtak, és jelentős részük többszerzős tanulmánykötetekben vagy szakfolyóiratban jelent meg. Témájuk: a magyar irodalomtörténet-írás Mohács-képe, Brodarics István korhű beszámolója a mohácsi csatáról, Heltai Gáspár történetírói munkássága, Apáczai Csere János Encyclopaediájának történelemszemlélete, Nagyari József és Bethlen Miklós vitája, a Zrínyi Miklós-kultusz, Misztótfalusi Kis Miklós Mentsége, Bethlen Miklós Önéletírása, a kora újkori kalendáriumok, a protestáns kor hitvitái.

A letűnt rendszerben szabadon uralkodhattak az áltudományos nézetek, miközben a hiteles tudományművelést a hatalom marginalizálta, ellehetetlenítette. A rendszerváltás visszaállította ugyan jogaiba a valódi tudományt, de a globalizáció térhódításával újból erős hátszelet kaptak az áltudományok haszonélvezői. Akik agresszív módon olyan gondolatokat, elgondolásokat, eszmerendszereket terjesztenek, amelyeket úgymond tudományként határoznak meg, de amelyek nem felelnek meg a tudományosság ismérveinek.  A valódi, hiteles tudomány és az áltudomány közötti sávban ott van a nem tudomány. Amelyik könnyen áltudománnyá válhat, amennyiben tudományként tünteti fel magát. 

A legutóbbi népszámlálás 2002-ben közzétett eredményei arra késztettek minden felelősen gondolkodó értelmiségit, hogy igyekezzék felmérni: milyen helyzetben él jelenleg az erdélyi magyarság, és milyen jövőképpel rendelkezik. Ennek a helyzetnek és generációs közhangulatnak a feltérképezésére vállalkozott a Korunk szerkesztősége, amikor 2002-ben Ablak a jelenre címmel pályázatot hirdetett erdélyi magyar középiskolások számára.

Középiskolások szövegei a helyzetről, amelyben léteznek, szociológiai kommentárokkal.

A kötet Albert Annamária, a kolozsvári Állami Magyar Opera énekesnőjének életébe és művészi pályájába nyújt betekintést, egyaránt figyelve a történeti-kulturális összefüggésekre és az aprólékos dokumentálásra. A művésznő 1948. augusztus 1-től a kolozsvári Állami Magyar Opera énekkarának tagja, később az Opera magánénekese, 1992-től örökös tagja, az intézmény megbecsült, széles körben ismert művésze. A könyv kitér énekesi pályájának részleteire, részvételére az Opera számos hazai és nemzetközi sikerének megalapozásában.