József Attila Kör, Budapest

Barlog Károly Maxim című kötete 2012 decemberében látott napvilágot – a Híd Könyvtár sorozatban – a Forum Könyvkiadó, a JAK és a prae.hu közös kiadványaként. A rövidprózákból álló kötet a szerző első kötete, ám egy egészen kiforrott világ rajzolódik ki előttünk. A kiadvány értékét még inkább növelik a szövegekkel teljes összhangban lévő illusztrációk, Barlog Zsuzsanna digitális kollázsai, amelyek a szövegekkel együtt darabjai egy, a realitás szilánkjaiból építkező világ sajátos újraépítésének.

Ajánljuk még: Barlog Károly: Kovács Istenke álmodik

Nehéz a későn jövőnek, évezredek óta, akárhova néz, mindent készen talál. „Mert én egykor voltam már fiú is, lány is, bokor, madár és néma tengeri hal” – ahogy az egyik régi görög írta. És mégis, minden írástudónak erre a végsőkig telített semmire kell önmagát ráolvasnia, hogy megint először megtörténhessen. „Csúnya dogokat találunk ki, le is írjuk őket. Ilyenkor igazán léteznek” – vallják be a többes számú, regényes első személyek a Puha kertben. Bicskei Gabriella, aki a nevünkben szól, az alkimisták megszállottságával játszik a kegyelemre, a reményről még csak nem is beszélve. Talán ezért kapott egy esélyt, hogy igazabbra hazudja a higanyt az aranynál. (Németh Gábor)

Urbia mintha fél méterrel talajszint fölött lebegne, föld és ég között valahol. És ebből a között a fontos. Itt egyszerre működnek a közép-kelet-európai diktatúrák analógiái és a kortárs pszichotrillerek genetikai-technikai jellegű hatalomgyakorlása. Végül pedig a csönd vágyát, kísértését és borzongató jelenlétét figyelhetjük meg ezekben a történetekben: Urbia nem is létezne igazán saját csöndje nélkül. (Balázs Imre József)

Váradi Nagy Pál (1985) első írásai 2005-ben jelentek meg, azóta folyamatosan közöl a Kárpát-medence folyóiratban, jelen van több antológiában. Alapítója volt a Másnapos Irodalmi Körnek. A Látó folyóirat  nívódíjasa. Hétköznapokon rádióban tevékenykedik.