Nap Kiadó, Budapest

A szerzők Székelykeresztúron felfedezték egy nyomtalanul elpusztult középkori udvarház maradványát, melynek feltárása az 1990-es években kivételesen gazdag régészeti leletanyagot eredményezett. A középkor végén leégett kúria felszerelésének jelentős részét többéves régészeti kutatással feltárták, majd hosszadalmas múzeumi munkával restaurálták. Hatalmas mennyiségű kályhacsempe, kerámiaedény, továbbá sok fém- és üvegtárgy, valamint állatcsontok váltak kutathatóvá és bemutathatóvá. A középkori erdélyi régészetben kulcsfontosságúnak számít ez az emlékanyag. A kötet - sok fényképpel és rekonstrukciós rajzzal - bemutatja ennek kapcsán a középkori székelyföldi előkelők életét, a mezővárosi fejlődést is tárgyalva történeti áttekintést ad, és három székelykeresztúri nemesi család 15-16. századi históriáját vázolja fel. Az erdélyi reformáció helyi hullámverését is érinti.

Az In memoriam és Emlékezet sorozatunk 60. kötete. Reményik Sándor a rendszerváltozás után kerülhetett újra az olvasók kezébe, ezért néhány generáció előtt ismeretlen. Az „idősebbek” azonban még olvashatták és jól ismerik verseit, melyek még ma is megdobogtatják a nemzetet féltők szívét. Életútja és pályaképe a kötet, fényképekkel illusztrálva.

1939-ben jelentette meg az Erdélyi Szépmíves Céh Szabó T. Attila sajtó alá rendezésében az erdélyi Pálffy János elfeledett emlékezéseit. Az 1855-ben elkezdett, de - az író betegsége, majd halála miatt - csonkán maradt munka átfogó képet rajzol elénk a reformkor, az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt követő önkényuralom összes neves és kevésbé ismert alakjáról. Mindenkiről: akik emigrációba kényszerültek, börtönbe kerültek, kivégezték őket, netán árulók lettek. Dióhéjba szorított pályaképek, anekdoták, közéleti problémák keverednek az írói szubjektum közvetlen, olykor kíméletlen őszinteségű, de a tényeket mindig szem előtt tartó megnyilvánulásaival. A hézagpótló mű immáron újabb kiegészítésekkel ellátva, Benkő Samu szerkesztésében jelenik meg, tovább árnyalva e szabadelvű gondolkodó jellemábrázoló művészetét, és tágítva a magyar emlékirat-irodalomról való diskurzus lehetőségét.

E könyvben az olvasó bő válogatást talál abból a daltömegből, mely a jó fél évszázad előtti magyar társadalomnak még közös dalkészlete volt. Műfajilag osztályozatlan, minőségileg rangsorolatlan szájhagyományos dalok vannak itt együtt - könyvünk ezért kapta az egyszavas Nótáskönyv címet. A többnyire időtöltéshez, mulatáshoz, "nótázáshoz" használt dalokat szoktuk a mindennapi beszédben "dal" helyett "nótá"-nak mondani. A 19. század elején nótának - idegen táncoktól való megkülönböztetésül: magyar nótának - a hangszeres verbunkos darabot nevezték...

„Sokat szenvedve Sánta Ferenc is halálnak halálával halt, de nemcsak megírta, meg is tapasztalhatta a halálnak halálát, vagyis azt, hogy az egyén biológiai létének befejeződése nem járhat együtt az ember, az emberiség által létrehozott szellemi, erkölcsi értékek pusztulásával...

A szótár nemcsak a nyelvészet, hanem a néprajz körében is jelentős! Csűry Bálint összegyűjtötte a szavakat, a mondásokat, az életmódra vonatkozó anyagokat, és iskolát teremtett a szótáralkotás terén is.

A könyv az 1935-ben és 1936-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában megjelent I. és II. kötet összevont reprint kiadása. 

Szlavóniában, közelebbről Kórógyon először 1948 májusában jártam. A Novi Sad-i Pedagógiai Főiskola magyar szakos hallgatóit vezettem oda tíznapos tanulmányi kirándulásra. A cél: a szlavóniai szigetmagyarság életének, nyelvének megismerése volt. 1951-ben, már egyedül, két teljes hétig élveztem a kórógyiak, szentlászlaiak és egy rövid tartózkodás idején a harasztiak vendégszeretetét. Már ekkor sikerült sok és érdekes nyelvi, néprajzi anyagot gyűjtenem, amiből néhány töredék meg is jelent a Híd című folyóiratban. A gyűjtést ki kellett egészítenem, ellenőriznem kellett. Ez a munka 1951 óta állandóan folyt vagy a téli szemeszteri szünetekben, vagy nyáron, sőt két kitűnő adatközlőm - Szőlöskei Gajnok Erzsike és Gajnok Juliska - többször töltött nálam is egy-egy hónapot. Ezt az időt már céltudatosan szógyűjtésre fordítottuk, a szlavóniai (kórógyi) szótár anyagának összegyűjtésére. A 12 magnetofonszalagon őrzött különféle személyekkel folytatott beszélgetések, mesék, adomák, elbeszélések stb. szintén sok adatot szolgáltattak.

Dsidáról szóló dokumentumok, levelek és egyéb tanulmányok gyűjteménye, kirajzolja a költő életútját és pályaképét.

„Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.” Pomogáts Béla

„Negyedszázada történt. Egy lelkes, nemzeti elkötelezettségű csapat vállalkozása, a filmgyártásból jött szakemberekkel karöltve – heroikus kísérlet volt a magyar médiatörténelemben. A Duna Televízió fennállásának legsikeresebb éveiben több volt, mint tájékoztatásnyújtó, kultúrát, szórakoztatást sugárzó tv-csatorna, nemzeti intézmény: a Nemzet Televíziója...

Az In memoriam  sorozat célja és rendeltetése, hogy elsősorban a 20. századi magyar irodalom jelentős alkotóinak és immár klasszikus értékű életműveiknek a bemutatását szolgálja az egyes írók munkáival, világával, szellemi sorsával foglalkozó esszék, tanulmányok, kritikák, levelek, személyes jellegű dokumentációk stb. felhasználásával. A sorozat köteteit tehát úgy is lehetne jellemezni, mint olyan monográfiát, amelynek többtucatnyi szerzője van: az író korának és utókorának irodalmi köztudata, esetenként 60-70 különböző szerző változatos műfajú írásainak a tükrében.

40 éve halt meg Tamási Áron, de olvasói azóta sem felejtették el. Életművéről Ágh Istvántól Németh Lászlón át Rónay Györgyig a magyar irodalmi élet múltbeli és jelenkori kiválóságai elemzik sok más kitűnő szerző mellett klasszikus értékű életművét.