Barca Kiadó, Dunavarsány

A tragikus végű csángó szerelmi történet maga is a népi elbeszélés hagyományait követi, és ennek során nemcsak két ifjú ember tragikus végű szerelméről ad drámai képet, hanem a hétfalusi társadalomról és etikáról, a megélhetési okok következtében Bukarestbe került magyar fiatalok megpróbáltatásairól - a szülőföld és az ott élő meghitt emberi közösség elveszítésének szomorú következményeiről. Ebben a tekintetben nemcsak egy érdekes folklorisztikus műfaj, a népi elbeszélés vagy más szóval "igaz történetek" példája, hanem a hétfalusi csángók életének, társadalmának hiteles dokumentuma is. (Pomogáts Béla)

A napló iskolatörténet. Benne tanárokkal, akiket még néhányan közülünk ismerhettek. Egy kor nevelési módszereinek tükre a háború és a politikai helyzet minden nehézségével együtt. (Veres Emese-Gyöngyvér)

Fóris István feljegyzései a barcasági közelmúltba csábítanak – a történelem szempontjából a huszadik század első fele szinte a tegnap volt –, abba a hátországba, mélyebb rétegbe, amelyről csak a közvetlen átélők tudnak hiteles részleteket elmondani, a volt valóságát megjeleníteni. A naplónak van stílusa, erényei lekötnek. Nyelve érzékletes, erőteljes. Több egy puszta néprajzi adatsornál, faluképnél, szociográfiai felvételnél. Idillnek, nosztalgiás falukép gyanánt végképp használhatatlan. Forrásértékű munka. A töredékek sejteni engedik, mi veszett oda, mit semmisített meg a feljegyzések gazdája utólag, mit emésztett meg a könyörtelen idő és az utókor közönye. Fóris István 1886–1950. (Sebestyén Mihály)

Mindig különös öröm, mert ritka élményből fakad, ha evangélikus vallási néprajzunk területéről jelenik meg önálló, áttekintő tanulmány. Még ennél is különösebb öröm, mert még ritkább élményből fakad, ha a konfirmációról olvashatunk. Veres Emese-Gyöngyvér áttekintésének fontosságát csak növeli, hogy éppen a csángó falvak konfirmációs szokásvilágát írta le, gazdag iratanyag és megbízható helyszíni ismeretek alapján. E témát illetően is még mindig a kutatómunka és az elemzés kezdetén vagyunk. Előbb az adatokat kell szorgalmasan összegyűjteni, ésszerűen rendszerezni, világosan bemutatni. Csak ez után léphetünk tovább mind a néprajz, mind az egyháztörténet ösvényei. Szerencsére a mostani munka fontos lépés, és jó irányban. Igaza volt Veres Emese-Gyöngyvérnek (noha számára ez nyilvánvalóan magától értetődő dolog volt), hogy a barcasági csángókat választotta témaként. A most bemutatott adatanyag is bizonyítja, e fontos témát csakugyan be lehet mutatni. (Voigt Vilmos)