Életjel, Szabadka

Kosztolányi Árpád szabadkai gimnáziumi tanár volt. Amíg éltek olyanok, akik még láthatták, hallhatták őt, ő volt a Tanár úr, az Igazgató úr. Alakja lassan elhalványult a kortársai emlékezetében, de tovább élt az irodalomban – mint Kosztolányi Dezső imádva féltett édesapja. Ki volt Kosztolányi Árpád?...

A kötet Szabadka és Zenta környékének műemlékvédelmi kérdéseit járja körül, megújítandó és megújult épületek történetét, fotóit, rajzait adja közre...bővebben

A téma szeretetének gazdag dokumentuma, örömteli foglalatosság eredménye Hózsa Éva legújabb kötete, melyben a szerző poétikai, migráns vagy fordításelméleti problémák mellett korábbi (pl. Csáth-, Kosztolányi-, Tolnai-, Mándy-) kutatásainak árnyalását vagy éppen felülírását, újraértelmezését is megkísérli. Mozgásban lévő, metareflexív vizsgálódásaiban is figyelmes tekintet, az értelem és az érzékenység keveredik finoman, és az átmenetiségek, a folyamatszerűség hangsúlyozása ellenére a befogadó számára megteremtődik, előáll egy én, egy olyan hely, mely Sárszegtől a Gibraltárig húzódik, és melynek heterogén világa egyszerre idegenségével vonzó és otthonos. (Bencsik Orsolya)

A "boldog békeidők" Szabadkáján sok szép dolog született, ezek egyike a Szabadkai Dalegyesület. Az 1889-ben megalakult énekkar viszonylag rövid, de eseményekben gazdag élete megérdemli, hogy Szabadka történetének legfényesebb lapjaira kerüljön.

A szabadkai magyar nyelvű hivatásos színjátszás első negyven éve bemutatásának egy lehetséges változata ez a színháztörténeti könyv, mely a megvalósított színielőadásokat és a színészi játékot elemző korabeli vajdasági magyar színházi kritikák és egyéb vonatkozású írások alapján íródott. Az első negyven év egyik alapvető sajátossága a nép- színházi/repertoárszínházi jelleg volt. A színházi előadások okán, ily módon kívánok emléket állítani rendezőknek, díszlet- és jelmeztervezőknek, zenei munkatársaknak, koreográfusoknak, de mindenekelőtt a produkciókat realizáló színészeknek, mert Ascher Tamás neves magyar rendezővel együtt hiszem és vallom, hogy: „a színház lelke és lényege a színész!”.

A kötet a nagymultú főgimnázium történetének kutatási eredményeit közli. A bevezető rész elmeséli az iskola történetét, majd a tanárok életrajzai, névsoruk, az iskolaigazgatók névsora és a tanárok írásainak listája következik. Mindezt számtalan kordokumentum, régi fényképek, tankönyvek, naplók, tablóképek teszik átélhetővé.

Fekete J. József kortárs magyar irodalmi művekre reflektál könyvében. A vizsgált írók jelentős része vajdasági kötődésű, de találunk köztük más határon túli régiók szerzőit, illetve anyaországi írókat is. Kötete címe – Ami átjön – jelzi hogy egy-egy irodalmi alkotásmiként szólaltatja meg az olvasó szenzibilitásának rezonáló dobozát.

Fekete J. József kortárs magyar irodalmi művekre reflektál könyvében.

Az 1928-ban kiadott Modern szerb költők antológiája Szenteleky Kornél és Debreczeni József tolmácsolásában mutatja be a XIX. század végének és a XX. század elejének kiemelkedő délszláv alkotóit, felismerve azt a feladatot, hogy az első világháborút követő vészterhes esztendőkben a saját identitását kereső „vajdasági magyar kultúrának kell megtennie az első lépéseket a szerb kultúrával való együttműködés felé”, hiszen megfelelő kapcsolat csak a párbeszédképesség és a másság kölcsönös méltányolása által fejlődhet ki. A gyűjteményt Bogdan Popović 1911-ben megjelent lírai válogatását alapul véve készítették el, s megtalálhatók benne többek között Ivo Andrić, Miloš Crnjanski, Jovan Dučić, Vojislav Ilić, Desanka Maksimović, Veljko Petrović, Milan Rakić, Aleksa Šantić és Augustin Ujević versei. 

Danyi Magdolna 2012-ben kereste meg kiadónkat Enyhület és felröppenés című kéziratával. A tervek szerint a verseskötet az Életjel, a Forum és a Kortárs közös kiadásában jelent volna meg a 2013-as Ünnepi Könyvhétre. A költőnő tragikus hirtelenségű halála azonban lassította a kiadással kapcsolatos munkálatokat. A kötet szerkesztői, mérlegelve az életművet, úgy döntöttek, hogy tiszteletben tartják a válogatást, ám Függelékben közzéteszik azokat a verseket, amelyek az előző kötetekben, valamint folyóiratokban már megjelentek, teljessé téve így a gyűjteményt.

Több részre tagolódik Danyi Magdolna tanulmánykötete. Az elsőben a vajdasági magyar költészet kiemelkedő egyéniségei versesköteteit elemzi. A második részben az egyetemes magyar költészet verseit elemzi, a harmadikat a szerb és horvát költőknek szenteli. A kötet válogatás az összes publikált tanulmányból, kritikából és szövegelemzésből. Az utolsó fejezetben a szerző az irodalommal, az irodalmi nyelvvel, illetve szövegelmélettel, stilisztikával foglalkozik.

A "Farkasok és angyalok" cím azt sugallja, hogy a könyv a XX. század 90-es évei vajdasági művészetének ikonográfiai sajátosságait foglalja össze. Az olvasónak viszont első pillanatra úgy tűnik, hogy ez a munka nem az ezredvég művészetét mutatja be. A kiadvány ugyanis egy ívet rajzol a Vajdaság egy kultikussá nőtt műve, A "Zentai csata" címú festmény keletkezésének (1896) és Ács József hagyatékának a topolyai múzeumba kerülésének (2009) 113 éves időszaka fölé. Ennek az idősíknak szerves része a 90-es évek képzőművészete, melynek gyökerei és fiatal hajtásai ugyanolyan fontosak képzőmúvészeti életünkben, minta maga a kérdéses korszak.

Miközben Gulyás József összegyűjtött verseit ajánlom kiadásra, csak azt szeretném előrebocsátani, egyértelműen ott látom őt legjobb költőink között. Konczra gondolok, Fehér Ferencre, Domonkosra, Ácsra, Papra, Zákányra, Brasnyóra, Böndörre, Ladikra, Sziverire és Fenyvesi Ottóra például. Csak most látszik igazán, hogy sorban készülnek az összegyűjtött művek (Fehér és Ács után Koncz és Sziveri, majd mostanság Domonkos és Gulyás), milyen jelentős költészet ez, milyen különös és fontos helyet foglal el benne Gulyás életműve...bővebben

Gulyás József verseit a karakterisztikus, nagy gonddal elrendezett vershelyzet jellemzi. Mindenekelőtt a térbeliség: hol vagyunk éppen, kint egy téli tájban vagy egy ismerős szobában. Elég csak egy villanásnyi részlet, ami aztán metaforába fordul. A gesztus mindig olyan intenzív, hogy otthon érezzük magunkat a versben. Ami arra is utal, hogy Gulyás József nem befelé forduló, önmagának író költő volt, hanem közölni akart, ehhez pedig nélkülözhetetlen a helyszín, a kiindulópont, az inspiráció megjelenítése. Ettől lesz a verseknek a legtöbb esetben íve és iránya is...bővebben

Íme egy költő, kis utazótáskával, benne fogkefe, pizsama. Íme Gulyás József, a szabadkai proletár költő, aki soha sem tartozott az aktuális és divatos vajdasági magyar költészet fősodrához. A magyarországi ítészek is alig vettek róla tudomást. Nem volt különösebben ünnepelt szerző. Gulyás József költészete eligazítás, vallomás és teljesítmény; kinyilatkoztatás. Ő jelent így önmagának; ez a szellem. Beszél, tagol és meghirdeti, mintegy előre vetíti a lényeget, emlékezik magára. Szava adja ­– sajátos mondattanával – az erejét, villantja föl az arcát, edzi a tartósságát. El meri törni azt, ami visszafordíthatatlan, elhajlítja a vízszintesen halálba futó időt...bővebben

„Engem itt dobott ki / a ropogó lágy földből az idő ekéje, / hol egy vad nyomából / az idő vastag érként buzog / és kecskeköröm alakú csigaházak söprődnek / a partra ki, / megszülte magát az az óra / a suttogó pusztákban, / hol mély szerkezet dolgozik magában, / ott lent, / öreg, halódó bútorok közt, / maroknyi fényben készültem, / lidérces vizek, / érett piros vizek tövében s lejjebb, / hol az idő forrása bugyog(…)

„A kisebbrendűségi érzéssel átitatott személyiségünk megváltoztatja pszichénk működését. (…) Mindennapi munkám során gyakran felmerül a kérdés: hogyan lehetne a leghatékonyabban megbirkózni ezzel a terhes örökséggel? Mert a kisebbrendűségi érzés csírájában fojt el olyan képességeket, amelyek, ha kifejlődnének, gazdagabbá tehetnének bennünket és közösségünket is. A kötetben szereplő írásokban, amelyek többsége meg is jelent a vajdasági sajtóban, olyan sorrendben próbáltam meg követni a kisebbrendűségi érzést, ahogyan az a kezdetekben kialakul, majd élethelyzeteinkben, közösségeinkben, kisebbségi létünkben, bensőséges kapcsolatainkban meg is jelenik. Olyan dilemmákat is felvetve, hogy elfogadása az egyetlen lehetséges alternatívánk-e?"

Az izgalmas interjúkötet alanyai költők, írók, filmrendezők: Szabó Magda, Mándy Iván, Móricz Virág, Nemes Nagy Ágnes, Galgóczi Erzsébet, Bacsó Péter, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Szabó István, Závada Pál és még sokan mások.

A fiatal J. K. bármikor bárhol feltűnhet az életünkben: szembejöhet velünk az utcán, leszólíthat bennünket egy kávézóban, találkozhatunk vele egy vonatban, ráléphet a lábunkra egy rockkoncerten, megpillanthatjuk egy régi fényképen, kiléphet a könyvből, amelyet éppen olvasunk, besétálhat álmunkba, amelyet éppen álmodunk – a tükörből is nem ritkán ő tekint ránk.

Gyóni Géza szabadkai tartózkodása alatt a modernitás hírnöke volt. Azokhoz a témákhoz nyúlt, azokat közvetítette és azokról mondott véleményt, amelyek a kor Szabadkáján, a korabeli Magyarországon a legaktuálisabbak voltak. Rendszerellenessége és kritikai észrevételei szinte kivétel nélkül minden esetben átlépték a kötelező udvariasságot, az öncenzúra által kijelölt kereteket. Ettől függetlenül az utókor már tudja, hogy meglátásai alapvetően igen reálisan és tárgyilagosan mutattak rá azokra az égető társadalmi problémákra, amelyek egyre inkább feszítették az akkori magyar állam kereteit...bővebben

Ez a kiadvány eddig meg nem jelent, illetve hazai és külföldi publikációkban már közétett szövegeket tartalmaz, melyeket esszé, esszétanulmány és klasszikus tanulmány formájában írtam az elmúlt évek során. A nyomtatásba nem került írások többsége a 2010-es években keletkezett, felkérésre, tudományos konferenciák megnyitó előadásaként [...]