Erdélyi Tudományos Füzetek

A térbeli irányok közötti tájékozódás fontos részét képezi mindennapi életünknek, és természetes, hogy ezek a nyelvben is jelen vannak. Kutatásom célja a mindennapi térbeli tájékozódás szempontjából oly fontos vertikális dimenzió egy szeletének a vizsgálata volt: milyen körülmények között használjuk konkrét mozgások kifejezésére a fel, leés alá igekötőket, mi a valóságalapja az igekötős igéket tartalmazó átvitt értelmű kifejezéseknek, és a kései ómagyar kortól a napjainkig milyen változásokon mentek keresztül a kiválasztott igekötők. A vizsgálat alapjául szolgáló gazdag adatanyag lehetővé tette, hogy minél árnyaltabb képet nyújthassak a fel, le és alá használatáról.

A gyulafehérvári hiteleshely Erdély egyik legfontosabb iratképző és iratmegőrző szerve volt, a hivatal képviselői pedig ebből következően kulcsfontosságú szerepet játszottak a birtokjogokat biztosító okiratok létrejöttében és azok őrzésében. Elég megemlíteni a földbirtokra mint legfőbb értékre építő kora újkori erdélyi társadalom sajátosságát, ahhoz, hogy megértsük e hivatal képviselőinek jelentőségét. Ezen túlmenően azonban a levélkeresők annak a világi értelmiségi rétegnek voltak a tagjai, amely a középkori egyházi intellektualitás legjobb hagyományait folytatta, ezer szállal kötődött a korszak felekezeteihez, és maga is az egyház támogatását élvezte...bővebben

A kölcsönelemek, mint ismeretes, mind hangtani, mind alaktani és jelentéstani szempontból beilleszkednek az átvevő nyelv rendszerébe. Az empirikus kutatások alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a nyelv valamennyi szintjén szabályok és törvényszerűségek állapíthatók meg az átvétel beilleszkedési folyamatára vonatkozólag. A román-magyar interferencia vonatkozásában az ilyen irányú vizsgálatokban - a hangalaki és morfológiai kutatásokhoz képest - a jelentéstani elemzések bizonyos mértékben háttérbe szorultak...bővebben

Az erdélyi állam kialakulásával a fennhatósága alá került hiteleshelyek is sajátos útra léptek. A hasonló magyarországi intézményekkel azonos alapokra épülve egy különleges erdélyi intézmény, a requisitori hivatal jött létre abból a célból, hogy a társadalomnak a jogbiztosító iratok kibocsátása és megőrzése iránti igényét továbbra is kielégíthesse. Kötetünk célja a kora újkori közhitelű tevékenység erdélyi sajátosságainak vizsgálata egy olyan intézmény, a kolozsmonostori konvent hiteleshelyének esetében, melynek fejedelemség kori jegyzőkönyvei nagy részben fennmaradtak...bővebben

Szemiotikai vizsgálódást végezni a hermeneutika, kognitiv nyelvészet dominanciájának korszakában többszörösen is kockázatos vállalkozás. Ennek egyik oka az, hogy a költői kép Szemiotikai vizsgálódást végezni a hermeneutika, kognitív nyelvészet dominanciájának elszakíthatatlan a nyelv, a szóvég, a műalkotás, az irodalmiság és más olyan fogalmaktól, amelyek kritikai újragondolása nyugati kultúrákban már négy évtizede megindult, akkor tehát, amikor nálunk e fogalmak strukturalista kidolgozása még csak elkezdődött...bővebben 

A szecesszió az európai modernség három nagy korszakából a másodikban foglal helyet, amely a kilencvenes években kezdődik és az első világháborúig tart. Köztes jellegű, átmeneti korszak, amelyre a mimetikus hagyomány áttörése, a művészi gondolat önérvényesítése jellemző. Ez pedig sajátos nyelvet, a tartalmi és formai törvényszerűségek sajátos szerveződését jelenti. Hogy mindez irodalmi műben hogyan ölt testet, azt a könyv első részét kitevő elméleti megalapozás után a második részben három drámai mű: Szomory Dezső Péntek este című egyfelvonásosa, Molnár Ferenc A testőr című drámája és Babits Mihály A második ének című mesedrámája stilisztikai elemzésén át kerül elénk.

Brassai Sámuel halálának 100. évfordulóján, 1997. május 22-23-án "A nyelvész Brassai élő öröksége" címmel közös emlékülést tartott a kolozsvári egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke és az MTA budapesti Nyelvtudományi Intézete. Ezen alkalommal több más centenáriumi és bicentenáriumi ünnepi rendezvény, megemlékezés volt Kolozsváron a hajadani unitárius kollégium mai utódintézményében, a Brassai Sámuel Gimnáziumban, valamint Brassai szülőfalujában, Torockószentgyörgyön...bővebben 

A szerző ebben a munkájában a szecesszió stílusjegyeit vizsgálja a 19. század második felében, valamint a századfordulón keletkezett eredeti angol nyelvű és magyar nyelvű irodalmi szövegekben. A vizsgált időszakból huszonegy magyar és nyolc angol író műveit, illetve azok stílussajátosságait elemzi az összehasonlító stilisztika módszerével...bővebben

A székely társadalom a 17. század elején még jobbára azért kezdett, hogy korábbi szabadságjogait, amit összefoglaló néven kollektív nemességként említettek, visszaszerezze és megtarthassa. A kollektív nemesség minden egyes székelyre érvényes kiváltságaiból azonban éppen ebben a században bontakoztak ki azok a kiváltságok, amelyek már nem terjedtek ki a székely közösség egészére...bővebben

A nyelvi tudás és a nyelvről szerzett tudás, a tudományművelés igényének, logikájának és a nyelvhasználat kapcsolatának a láttatásához a visszahatás kifejezése, a visszaható kifejezőeszközök történeti vizsgálata csak szűk területen járulhat hozzá. Megerősíthet viszont abban, hogy a leíró grammatika eredményeinek alábecsülése nélkül, a megértés szándékával értelmezzük újra grammatikai ismereteinket a nyelvi valóság tapasztalata alapján. Valószínű, hogy ezeknek a kutatási tapasztalatoknak a birtokában a 2001-ben befejezett dolgozatot ma már másképp lehetne megírni. Ebben a formájában és felépítésében azonban jobban tükrözi azokat az akadályokat, amelyekkel megírása során szembesültem.

Tanulmányozva Berecz Gyula munkáját, Cs. Bogáts Dénes maga is észlelte annak adatszegénységét, és a tőle megszokott hangyaszorgalommal kezdte gyűjteni a Székely Nemzeti Múzeum okmányaiból a háromszéki községek és városok papjainak és tanítóinak nevét. Nagyszámú iratot, jegyzőkönyvet és lajstromot kellett átnéznie, hogy 75 helység 444 egykori papjának és 346 egykori tanítójának nevét és a nevéhez kapcsolódó 529, illetve 404 évszámot összegyűjthesse...bővebben

A tanulmánykötet (és az előzőleg megtartott tudományos konferencia) Vörösmarty gazdag életművét az eposzok, a Csongor és Tünde, a lírai versek újabb olvasatai révén teszi ismerősebbé. Követhetők az ember útjai: a (nyelvi) fantázia birodalmába, de egyházi és mai barátaihoz is (Zsibóra, Kolozsvárra, Arad-hegyaljára)...

Az angol–magyar protestáns kapcsolatok 19. századi unitárius vonatkozásait és az unitárius egyház intézményrendszere köré épülő eseménytörténetet mutatja be a szerző úgy, hogy közben tekintélyes bibliográfiai, intézménytörténeti, archontológiai, biográfiai, helytörténeti nyersanyagot halmoz fel. A szerző ezek körében Bölöni Farkas Sándor „napnyugati” utazásának egyházdiplomáciai mozzanatát, Kossuth Lajos angliai média-politizálásának az unitárius kapcsolatokat érintő elemeit, illetve Jókai Mór nevezetes regénye, az Egy az Isten keletkezéstörténetét emeli ki.

Aranka György (1737-1817), az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság titkára és mozgatórugója volt, de íróként, költőként, fordítóként és forráskutatóként is igen jelentős tevékenységet fejtett ki, ezek a munkák azonban jórészt a mai napig kiadatlanok. E kötet több éves forráskutató munkájának és történetírói működésének eredményét tartalmazza, mellyel 1811-ben készült el a szerző. Az olvasóközönség egy szövegrekonstrukció eredményét olvashatja, melyben a székelyek története August Ludwig Schlözer állításainak cáfolatával ötvöződik, így hozva létre Aranka sajátságos Erdély-történetét.

Az aradi káptalan levéltárát a 16. században a török pusztítás elől Erdélybe menekítették és sokáig tartotta magát a tévhit, hogy itt teljes egészében elpusztult.

Korában komoly tudományos és publikációs reményeket keltő, erdélyi központú, többnevű társaság volt az, amely Aranka titoknok körül létrejött 1790-ben, és amely a Diéta döntése szerint a nyelv korszerűsítésére szerveződött. Eredetileg a magyarságnak az adminisztráció honi nyelvéhez való jogát ismerték el Erdélyben ennek fejlesztése céljából kerülhetett sor a Társaság engedélyezésére.

A monográfia bemutatja a Csáky birtokvagyon és politikai tekintély megalapozását a 17. század első felében, vizsgálja a család erdélyi ágát Csáky László visszatérésétől az erdélyi birtokokra, a az ott folytatott kapcsolatépítést, birtokszerzést és gazdálkodást a 17. század közepétől 1742-ig, a fiúág kihaltáig, majd követi a leányág törekvéseit mindaddig, míg a Csáky név, rang és birtokmegőrzés lehetőségei kimutathatóak, vagyis a 19. század közepéig.

Pósta Béla 1899 és 1919 között a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének tanára volt, ugyanakkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyetemi használatban lévő Érem- és Régiségtárának igazgatója. Pósta Béla kiadásra szánt szövege 1909-ben az EME fennállásának 50. évfordulójára készült, de mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. A dolgozat a régiségtár akkori állapotát, valamint annak történetét mutatja be. A kézirat képmelléklettel történő kiadása az intézménytörténet nagy eseménye. A Pósta által kiválasztott fényképek többségét sikerült a levéltárban azonosítani, csak néhányat kellett más forrásból pótolni.

A valakire való emlékezés soha nem képes azonosan felidézni az egykori alakot. Időbeli utólagosságból kifolyólag mindig valamilyen minőségi értelemben ad hozzá valami mást, s ezáltal mássá teszi. E kötet ilyen értelemben vett tisztelgés egy egyre különlegesebbnek és bonyolultabbnak látszó írástudói (a 19. század első felének fogalmai szerint érett literátori) életmű előtt: egy olyan kísérlet, amely tudatosan folytatja a Debreczeni Márton-oeuvre újragondolását és kanonizációját, de egyben rákérdez az újragondolás megváltozott feltételeire is.

Az a kulturális paradigmaváltás, amelynek "áldásait" és hátrányait nap mint nap tapasztaljuk (gondoljunk itt csak az audiovizuális eszközökre, a világháló lehetőségeire), legalább olyan mértékben felforgatta az embernek az irodalomhoz, a művészetekhez, a kultúrához - és nem utolsósorban önmagához - való viszonyát, mint annak idején a könyvnyomtatás feltalálása. Az olvasás ma már nem azt a helyet foglalja el az ember életében, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és ez sokakat rémülettel tölt el. Mi lesz, ha a film, a televízió, a százféle csatornán át áramló új hangzásvilág kiszorítja az ember életéből a könyvet, az olvasást?