Életjel Könyvek

Kosztolányi Árpád szabadkai gimnáziumi tanár volt. Amíg éltek olyanok, akik még láthatták, hallhatták őt, ő volt a Tanár úr, az Igazgató úr. Alakja lassan elhalványult a kortársai emlékezetében, de tovább élt az irodalomban – mint Kosztolányi Dezső imádva féltett édesapja. Ki volt Kosztolányi Árpád?...

A téma szeretetének gazdag dokumentuma, örömteli foglalatosság eredménye Hózsa Éva legújabb kötete, melyben a szerző poétikai, migráns vagy fordításelméleti problémák mellett korábbi (pl. Csáth-, Kosztolányi-, Tolnai-, Mándy-) kutatásainak árnyalását vagy éppen felülírását, újraértelmezését is megkísérli. Mozgásban lévő, metareflexív vizsgálódásaiban is figyelmes tekintet, az értelem és az érzékenység keveredik finoman, és az átmenetiségek, a folyamatszerűség hangsúlyozása ellenére a befogadó számára megteremtődik, előáll egy én, egy olyan hely, mely Sárszegtől a Gibraltárig húzódik, és melynek heterogén világa egyszerre idegenségével vonzó és otthonos. (Bencsik Orsolya)

A szabadkai magyar nyelvű hivatásos színjátszás első negyven éve bemutatásának egy lehetséges változata ez a színháztörténeti könyv, mely a megvalósított színielőadásokat és a színészi játékot elemző korabeli vajdasági magyar színházi kritikák és egyéb vonatkozású írások alapján íródott. Az első negyven év egyik alapvető sajátossága a nép- színházi/repertoárszínházi jelleg volt. A színházi előadások okán, ily módon kívánok emléket állítani rendezőknek, díszlet- és jelmeztervezőknek, zenei munkatársaknak, koreográfusoknak, de mindenekelőtt a produkciókat realizáló színészeknek, mert Ascher Tamás neves magyar rendezővel együtt hiszem és vallom, hogy: „a színház lelke és lényege a színész!”.

Miközben Gulyás József összegyűjtött verseit ajánlom kiadásra, csak azt szeretném előrebocsátani, egyértelműen ott látom őt legjobb költőink között. Konczra gondolok, Fehér Ferencre, Domonkosra, Ácsra, Papra, Zákányra, Brasnyóra, Böndörre, Ladikra, Sziverire és Fenyvesi Ottóra például. Csak most látszik igazán, hogy sorban készülnek az összegyűjtött művek (Fehér és Ács után Koncz és Sziveri, majd mostanság Domonkos és Gulyás), milyen jelentős költészet ez, milyen különös és fontos helyet foglal el benne Gulyás életműve...bővebben

Íme egy költő, kis utazótáskával, benne fogkefe, pizsama. Íme Gulyás József, a szabadkai proletár költő, aki soha sem tartozott az aktuális és divatos vajdasági magyar költészet fősodrához. A magyarországi ítészek is alig vettek róla tudomást. Nem volt különösebben ünnepelt szerző. Gulyás József költészete eligazítás, vallomás és teljesítmény; kinyilatkoztatás. Ő jelent így önmagának; ez a szellem. Beszél, tagol és meghirdeti, mintegy előre vetíti a lényeget, emlékezik magára. Szava adja ­– sajátos mondattanával – az erejét, villantja föl az arcát, edzi a tartósságát. El meri törni azt, ami visszafordíthatatlan, elhajlítja a vízszintesen halálba futó időt...bővebben

„Engem itt dobott ki / a ropogó lágy földből az idő ekéje, / hol egy vad nyomából / az idő vastag érként buzog / és kecskeköröm alakú csigaházak söprődnek / a partra ki, / megszülte magát az az óra / a suttogó pusztákban, / hol mély szerkezet dolgozik magában, / ott lent, / öreg, halódó bútorok közt, / maroknyi fényben készültem, / lidérces vizek, / érett piros vizek tövében s lejjebb, / hol az idő forrása bugyog(…)

A fiatal J. K. bármikor bárhol feltűnhet az életünkben: szembejöhet velünk az utcán, leszólíthat bennünket egy kávézóban, találkozhatunk vele egy vonatban, ráléphet a lábunkra egy rockkoncerten, megpillanthatjuk egy régi fényképen, kiléphet a könyvből, amelyet éppen olvasunk, besétálhat álmunkba, amelyet éppen álmodunk – a tükörből is nem ritkán ő tekint ránk.

Gyóni Géza szabadkai tartózkodása alatt a modernitás hírnöke volt. Azokhoz a témákhoz nyúlt, azokat közvetítette és azokról mondott véleményt, amelyek a kor Szabadkáján, a korabeli Magyarországon a legaktuálisabbak voltak. Rendszerellenessége és kritikai észrevételei szinte kivétel nélkül minden esetben átlépték a kötelező udvariasságot, az öncenzúra által kijelölt kereteket. Ettől függetlenül az utókor már tudja, hogy meglátásai alapvetően igen reálisan és tárgyilagosan mutattak rá azokra az égető társadalmi problémákra, amelyek egyre inkább feszítették az akkori magyar állam kereteit...bővebben

Ez a kiadvány eddig meg nem jelent, illetve hazai és külföldi publikációkban már közétett szövegeket tartalmaz, melyeket esszé, esszétanulmány és klasszikus tanulmány formájában írtam az elmúlt évek során. A nyomtatásba nem került írások többsége a 2010-es években keletkezett, felkérésre, tudományos konferenciák megnyitó előadásaként [...]

Könyvünkben a kutatástörténeti áttekintés után a bácskai, bánáti és szerémségi magyar nyelvű publikált és közgyűjtemények kézirataiban található meseszövegekkel, azok műfaji és tipológiai jellemzőivel foglalkozunk. Azaz a munka megírásával elsődlegesen a régió magyar lakosságának meseanyagát kívántuk számba venni. Ám eközben a vizsgált anyag területi és történeti áttekintésére is lehetőség nyílt, s láthatóvá vált, hogy az általunk kutatott területen az elmúlt mintegy kétszáz év folyamán ki, hol és milyen népmesét gyűjtött, valamint hogy a későbbiek során ezeket a szövegeket kik, hol és milyen formában közölték újra. Választ kerestünk arra is, hogyan oszlik meg a régió magyar meseanyagán belül a műfajok aránya, illetve melyek azok a mesetípusok, amelyek ennek a térségnek a mesetudását jellemzik.

Kosztolányi Dezső és Csáth Géza még meg sem született, a városi könyvtár sem alakult még meg, és a Bácsmegyei Napló első száma sem került még a nyomdába, amikor a városi közgyűlés 1877. április 26-án határozatot hozott arról, hogy alkalmazkodva a kor magyarországi normarendszeréhez, Szabadka szabad királyi várossá nyilvánításának századik évfordulójára megjelentetik a helység monográfiáját. (Részlet Dévavári Zoltán utószavából)

Mi történt Szabadka zenei életében a két világháború között? Erre a kérdésre ad választ Pekár Tibor legújabb könyve. A zenei eseményeket nem is csak évről évre, hanem szinte napról napra sorakoztatja fel a szerző, a tőle már megszokott alapossággal. Korábbi műveihez képest egy kicsit többet foglalkozik a történelmi háttérrel, ami érthető is, hiszen az első világháború után az impériumváltás következtében jelentős változás történt a város életében, s a következő két évtized politikai és gazdasági viharai Szabadkát sem kerülték el...bővebben

Csorba Béla kiemelkedő vajdasági néprajzkutató, aki jelentős tudományos eredményeket ért el Temerin helytörténeti vonatkozásában. Könyvében eddigi publikációit szedte csokorba. Nyelvészeti magyarázattal szolgál Temerin város nevének eredetéhez. Körüljárja a lehetséges változatokat, össze- függéseket, mígnem történeti kutatásai nyomán eljut az 1252-ben felbukkanó személynévhez...

Tejszerű ködben

áznak a hajnalok,

az avarban haldokló

angyalok, ma

minden lélek fehér.

Az Életjel Kiadó gondozásában megjelent Csík Mónika Térhatárok című verseskötete. 

Bence Erika (1967, Brezdán) irodalomtörténész, az Újvidéki Egyetem BTK egyetemi tanára.  Most megjelent tanulmány- és esszékötete az utóbbi időben készült irodalomtörténeti tanulmányait és kritikáit válogatta egybe. 

Szabó Palócz Attila Visszapörgetés című, száznégy tárcát tartalmazó kéziratának tartalma nem ismeretlen az újságolvasók előtt, lévén, hogy a kéziratba gyűjtött írások szemelvények a vajdasági Magyar Szó napilap hétvégi számaiban megjelenő, azonos címen futó sorozat anyagával. Mivel az évek óta heti rendszerességgel megjelenő rovatban tetemes mennyiségű anyag gyűlt össze, kézenfekvő a kiadói és szerzői szándék, hogy ennek egy szeletkéjét kiemelve, kötetbe foglalva adjanak ízelítőt Szabó Palócz Attila gondolatvilágából. (Csík Mónika)