Jelen forráskiadvány célja, hogy Kriza János unitárius püspök levelezését feltárja, és a Vadrózsák gyűjtőhálózatához kapcsolható leveleket, amelyek Kriza Jánosnak és gyűjtőinek a folklórszövegek gyűjtésére, átdolgozására és kiadására vonatkozó elképzeléseit tartalmazzák, egy kötetben hozzáférhetővé tegye. Kriza János népköltészet iránti érdeklődésének kezdeteiről semmi biztosat nem tudunk. 1842-ben 31 évesen, házasságkötésének évében egy népköltészeti gyűjtemény kiadásához kér pártolást és gyűjtésre szólítja fel az olvasókat. Az ekkor már publikálásra kész gyűjteményes füzet (megváltozott tartalommal, nagyszabású munkává nőve) csak több mint húsz évvel később, 1863-ban jelenhetett meg – akkor is elsősorban gróf Mikó Imre mecénási támogatásának köszönhetően. A Vadrózsák című kötet folytatását azonban sem Kriza János életében, sem a halálát követő 150 évben nem sikerült kiadni. A nagyrészt unitárius lelkészek és tanítók által összegyűjtött hatalmas népköltészeti anyag – Kriza és gyűjtőtársai levelezéséhez hasonlóan – szétszóródott, elveszett vagy ma is ismeretlen helyen lappang. Kriza János gyűjtőhálózatát unitárius lelkészként, majd 1861-től püspökként alapvetően levelezés útján szervezte, irányította. A gyűjtésben részt vevő személyek nagy részével nem csupán a népköltészet közös ügye kötötte össze; leveleiben változó mértékben, de egyformán helyet kaptak a magánéleti, iskolai és egyházi események, amelyek levélírásra indították. Levelezésének nagyságát mégsem könnyű megbecsülni sem, mivel annak csak egy kisebb része került – barátja, a történész-levéltáros Jakab Elek jóvoltából – közgyűjteménybe.
Mégis az eddig feltárt levelek, dokumentumok és kiegészítő információk segítségével, hézagokkal bár, de láthatóvá válik a népköltészeti gyűjtésnek Kriza János (és kisebb mértékben a gyűjtők) mindennapjaiban betöltött szerepe, valamint az, ahogy Kriza a gyűjtésről, az átdolgozásról és a kiadásról való elképzeléseit átadni és mások számára is hozzáférhetővé kívánta tenni.
A kosár üres
