A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete doktori iskolájának oktatói és hallgatói 2008·ban indították az Emberek és kontextusok sorozatot. A forrásközlő kötetek a társadalomkutatók és a népi életforma, a hagyományok iránt érdeklődő olvasók figyelmére tartanak számot.
Miklós Alpár izgalmas olvasmányokat gyűjtött össze, válogatott és tesz hozzáférhetővé a jelen kötetben: 18-19. századi máramarosi és erdélyi sóbányalátogatások utazás- és élmény történeteit. A korszak a turizmus indulásának ideje, a mélyszíni kézi sófejtés virágkora. A történetek és az elemzések rendre a sóbányászok életébe és munkakörülményeibe, a sóvágás technikáiba, a sóbányák sötét világába, az utazás motivációiba, a turistafogadás formálódó rutinjaiba, az utazók élményei be, az utazásirodalom mentalitásaiba és beszédmódjaiba nyújtanak betekintést. Dr. Keszeg Vilmos
E kiadvány az 1700-as évek derekától az 1890-es évekig tartó közel másfél évszázadból azokat a mozzanatokat eleveníti fel, amelyekben idegen (vagyis nem erdélyi és nem máramarosi, hanem távolabbi vidékekről érkező) utazók léptek az erdélyi és a máramarosi bányatelepek egyszerű, sóporos épületei közé, s ereszkedtek a földfelszín alá, a kősó gyéren világított üregeinek mélyére. A vizsgált időszak a felvilágosodás korának első (erdélyi–máramarosi) tudományos utazásaival veszi kezdetét az 1760-as évek végén, zárulni pedig az erdélyi–máramarosi szervezett turistaság szaporodó és tömegesedő kirándulásaival, bányalátogatásaival zárul az 1890-es évek elején. A kötet Aknaszlatina, Rónaszék és Aknasugatag (Máramaros), valamint Désakna, Torda, Marosújvár, Vizakna és Parajd (Erdély) bányalátogatásait ismerteti – a szintézisnek alapot vető írások kolozsi, illetve széki bányalátogatásokról nem adnak hírt.
A kosár üres
