Betöltés...

Hosszú utak megszomorodának...

P. Daczó Árpád Lukács

Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából/ P. Daczó Árpád Lukács szentferencrendi atya gyűjtése (1974-1999)


Ár: 3.360 Ft

Raktáron

Magyar Napló Kiadó, Budapest
150 x 210 mm, kötött, 410 oldal
Kiadás éve: 2003
Illusztrátor: Csuzi Enikő
ISBN: 963-86344-3-X

Ez a kötet valami különösen megejtőt - amely a korai magyar kereszténység ábrázolatjának elegyes vonásait sűríti - a magyarság spirituális mélyrétegeiből eredeztethető szinkretikus jegyeit teríti elénk. A szövegek Erdély történeti határain innen és túl fekvő vidékekről valók, amelyeket kevéssé érintettek a történelem fősodrásai.

Örömmel bocsátjuk útjára az archaikus népi imádsághagyomány legújabb, Daczó Árpád Lukács ferences páter gyűjtését tartalmazó kötetét. Valami különösen megejtőt, amely a korai magyar kereszténység ábrázolatának elegyes vonásait sűríti, a magyar spirituális mélyrétegeiből eredeztethető szinkretikus jegyeit teríti elénk. A szövegek Erdély történeti határain innen és túl fekvő vidékekről valók, amelyeket kevésbé érintettek a történelem fősodrásai. Hegyek közé szorult kisközösségei havasok és erdőrengetegek védelmében rejtve élték életüket. Ennek a rejtettségnek köszönhetően szinte időtlen érintetlenségben őrizték meg szellemi-lelki javaikat.

Kötetünk a hasonló témájú, nagyobb lélegzetű monográfiák sorából e percben a legutolsó anyagát Lukács atya különböző működési helyeiről, leginkább a Gyimesekből gyűjtötte, ahol hosszú éveket töltött kosteleki plébánosi beosztása során. Alkalma volt bejárni e nehezen megközelíthető vidéket, s oly helyekre is lejutni, ahol "még a madár sem jár". A Gyimesiek hagyománya mellett gyűjteményében helyet kapnak a Székelyföld, Erdély és Moldva más vidékein talált szövegek is. Nagyvárosok mellett falvak, kisebb települések is fölbukkannak emlékeikkel az imádságok sorában.

Szövegeink sokszor a műfaj legrégibb rétegét érintik, s e legrégibb rétegek kötődő nyelvi formáit is hozzák. S hozzák még azt a sokat emlegetet szinkretikus tudat-képzetvilágot, amelyet e zárványközösségek őriznek. Őrzik lelki gazdagságként, többlet képességként, amelyet szükség esetén - mint őseik - kamatoztatnak is. A jelek szerint eddig gyakran volt rá szükség. Hogy aztán a jövőben hogyan lesz, mennyire igénylik, miként használják e verbális eszközöket, az a szakma vizsgálódási körébe fog tartozni, keservesen szép tennivalóként nyugtalanítani. Erdélyi Zsuzsanna

 

 



Részletes keresés