Harminchárom

György Attila harminchárom részből álló regénye harminchárom nemzedék, harminchárom férfi rövid történetének füzére; nem egymást követő nemzedéké, hanem – egy-két kivételtől eltekintve – a nagyszülőké és az unokáké, tehát minden második generációé. Ez nem véletlen, hiszen apa és fia között szinte mindig olyan ellentétek feszülnek, amelyek megnehezítik a szellemi örökség, a családi legendák, történetek átadását, így szerencsés családokban ezt a szerepet a nagyapa veszi át, ő mesél „naphosszat a régi, szép időkről” (én például kilenc-tíz éves koromban rendszeresen lejegyeztem nagyapám régi családi történeteit). György Attila regénye tehát nem is regény, hanem változatos műfajú, hosszabb-rövidebb szövegek (önéletrajzok, levelek, önállóan is érvényes novellák, visszaemlékezések, naplójegyzetek) láncolata, ami változatossága ellenére rendkívül egységes, rövid, tömör, nemegyszer szegényesnek tetsző mondatai ellenére nagyon színes, magával ragadó olvasmány. L.Simon László