Betöltés...

Fejezetek a magyar jazz történetéből 1961-ig

Simon Géza Gábor (szerk.)

CD melléklettel


Ár: 7.000 Ft

Raktáron

Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest
210 x 287 mm, kötött, 272 oldal
Kiadás éve: 2001
ISBN: 963 00 5225 3

A kötet lapjain a magyar jazz története mozaikszerűen bontakozik ki. A magyar jazz nincs kiszakítva mindennapjai közegéből. A jazzmuzsikát megalkotó, előadó, meghallgató magyar (és esetenként külföldi) emberek egyaránt részesei az eseményeknek és valamennyiük megszólaltatása egyformán fontos. Épp ezért a korabeli koncertbeszámolók és tanulmányok, a zenészek visszaemlékezései, az esetleg csak évtizedekkel az események után született, a témához tudományos megalapozottsággal közelítő szakkutatók egyéni véleményei mind-mind egyenrangú részesei e kötetnek. Az adott korból és a kor alkotóművészeiből kiindulva kell képet formálnunk. Nem kérhetünk számon olyan dolgokat a korai magyar (jazz)muzsikusoktól, amelyek csak későbbi korok termékei. ..

Ugyanakkor természetesen figyelnünk kell az újítókra, akik koruk előtt jártak és figyelmeznünk kell mindazokra a mesterekre, akik sokszor az amerikai, vagy európai társaikkal egyidőben alkottak maradandót. Korabeli cikkek, tanulmányok, átfogóbb helyzetképek és visszatekintések egyaránt megtalálhatók a kötetben. Magyar és német szerzők hazai és külföldi cikkei, tanulmányai, az elkészült jazzfelvételek diszkográfiái és nem utolsósorban a mellékelt CD-n a magyar swingkorszak énekes csillagainak korabeli lemezfelvételei sorakoznak egymás mellé. Hangzó és írott dokumentumokat tanulmányozhatunk, amelyek jól mutatják egy-egy korszak jazzfelfogását. Szerencsére ennyi ideig semmilyen központi akarat, vagy kormány sem foghatta le a különböző korok zenetanárainak, újságíróinak, jazzbarátainak kezét és ezért a kép mind stílusban, mind a zeneértés területén igen nagy szóródást mutat. Megítélésem szerint ez így van jól. Simon Géza Gábor

" ... amikor egy-egy ország a művészet egy-egy területén lemaradván ezt a hátrányt úgy próbálja behozni, hogy kizárólag és egyedül, többnyire kritika nélkül lelkesedik a legmodernebb irányzatokért. Ez is egyfajta provincionaliz-mus, melynek lényege abban áll, hogy el akarja szakítani a modern művészetet előzményeitől, nem akarja belátni, hogy a 'korszerű' művészet valójában egységes, töretlen fejlődés végeredménye. Amennyiben ugyanis a fejlődés nem töretlen, szerves - nem is beszélhetünk teljes értelemben vett művészetről. A legújabb stílusokat az értheti meg, aki már megértette és magáévá tette a régit. Ha valaki kizárólag Miles Davist ismeri, akkor valójában Miles Davist sem ismeri. Ez még akkor is igaz, ha első pillantásra paradoxonnak látszik." Pernye András 



Részletes keresés