"A farmernadrágos próza a beat-korszak védjegye Amerikában és később Európában is. Távoli térségek termékenyítik meg ekkor egymást, a magyar irodalom beat-korszaka azonban a szovjet elnyomás körülményei között elmúlt anélkül, hogy kitermelhetett volna jelentős művet ebben a kategóriában. A vajdasági magyar irodalomban azonban Tolnai, Domonkos, Gion, Végel regényei, kisregényei e modellkánon sikeres megvalósulásai a világirodalom és a délszláv kultúrák összefüggéshálózatában. A vajdasági magyar irodalom e jelenséggel felmutatott egy olyan sajátos kulturális identitásképletet, mely által a kisebbségi peremirodalom a periféria-centrum elmélet rabságából kiszabadulva az új kommunikációs-információs társadalom, a tömegkultúra mechanizmusaiba illeszkedett. Az 1950-es évektől kezdve a farmernadrág divatja mint kulturális jel a munka/pihenés, a hétköznapi/ünnepi, a gazdag/szegény, a férfi/női, a szabadság/rabság közti ellentétet viszonylagosítja, a gúzsba kötő, letaglózó különbségek ellen lázad. Erre hangolódva a jeans-próza a lelki sivárság és a fogyasztói társadalom konformista szemléletét sodorja el lírai és spontán stílusával." (Csányi Erzsébet)