Magyar Zoltán könyve egy elfeledett erdélyi tájegységet, a Kolozsvár és Dés között elterülő Erdélyi-Erdőhát vidékét hozza vissza a köztudatba. Mondakötete a megfogyatkozott népességű szórványvidék szájhagyományozott népköltészeti örökségét mutatja be monografikus igénnyel.
A Kolozsvár és Dés között, a Kis-Szamostól nyugatra elterülő dombvidék történteti neve a 20. század végére szinte teljesen kiveszett a köztudatból, és maga a tájegység is egyike a magyar néprajzkutatás fehér foltjainak. A szomszédos tájakétól eltérő néprajzi, kultúrtörténeti jegyeit azok a történelmi előzmények határozzák meg, amelyek a magyarság etnikai térvesztéséhez, a jelen szórványhelyzethez vezettek.
A gyűjteményben közreadott 910 folklórszöveg felölel és reprezentál minden olyan típust és témacsoportot, amely a szájhagyományban e tájon létezett és funkcionált a 19–20. század folyamán. Általuk e félig-meddig elfeledett, javarészt ismeretlen néprajzi régió szinte a semmiből a legnagyobb mondahagyománnyal bíró tájegységek közé emelkedik.
A kosár üres
