Az utóbbi évtizedek tudományainak figyelme intenzíven ráirányul a kollektív és individuális életpályák, valamint az életpályák narratív reprezentációja, az élettörténetek vizsgálatára. Alig van olyan tudományterület, amely a maga terminológiájával ne definiálta volna újra az élettörténetet, a biografikus történetet, annak műfaji, ontológiai és pragmatikus specifikumait.
A kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke által 2006. január 20-án szervezett konferencia is e kérdéseket tűzte napirendre, miközben arra figyelt, koronként és társadalmi miliőnként milyen formai, tartalmi és használati szabályokhoz igazodott a narratív önreprezentáció, kötelező/lehetséges volt-e az elődök és a kortársak életpályájára vonatkozó társadalmi tudás, milyen motivációk irányították a mások élete/élettörténete iránti érdeklődést, a különböző helyzetekben milyen tétje és következménye volt a biografikus narratíváknak.
A kosár üres
