Életrajz, portré, riport, emlékkönyv

Farkas Zsuzsa egyformán érdeklődik a magas művészet és a mindennapok iránt, amiből egyfelől egy pontosan körülírható kulturális helyzetkép következik, másfelől pedig az idő, a kor rajzolata, amely kor nem tekinthető sem hősinek, sem jelentéktelennek, hanem olyannak tekinthető, amilyenné külső és belső erők mozgása és ütközése tette. A szemtanú írásai Farkas Zsuzsa beszélgetései, de nem a szenvtelen szemtanúé, hanem azé, aki együtt tud érezni a megszólítottal, miközben jegyzetel és a jegyzetekből megbízható, ugyanakkor olvasmányos interjúkat, riportokat, karcolatokat ad közre.

Nagyné Lakatos Julianna egy mezőségi falu, Mezőköbölkút szülötte. Parasztcsaládba született, szülei nem támogatták iskolába kívánkozó lányuk terveit. Családot alapított, gyermekeket nevelt, földet művelt. 13 éves korától egyetlen menedéke – több sorstársához hasonlóan – az írás volt. Verseket írt, helytörténetet, regényes családtörténetet. 42 éves korában kapcsolódott be a Bandi Dezső vezette iparművészeti mozgalomba. Szőnyegei romániai városok kiállítótermeibe jutottak el, külföldi vásárlók lakásába. Terjedelmes életművét Ozsváth Imola mutatja be az olvasóknak. A kötet válogatást tartalmaz Nagy Julianna írásaiból. Az életmű a mellékelt CD-n teljes terjedelmében olvasható.

A monográfia bemutatja a Csáky birtokvagyon és politikai tekintély megalapozását a 17. század első felében, vizsgálja a család erdélyi ágát Csáky László visszatérésétől az erdélyi birtokokra, a az ott folytatott kapcsolatépítést, birtokszerzést és gazdálkodást a 17. század közepétől 1742-ig, a fiúág kihaltáig, majd követi a leányág törekvéseit mindaddig, míg a Csáky név, rang és birtokmegőrzés lehetőségei kimutathatóak, vagyis a 19. század közepéig.

„Hiszek a szeretet végső győzelmében” Burián László esperes úrral az 1960-as évek elején találkoztam először Muzslán, amikor az ottani iskolában tanítottam. Amikor ő Szalkán működött, s nemcsak a község plébánosa volt, hanem a Csemadok alapszervezetének vezetőségi tagjaként színdarabot is tanított, azzal jöttek vendégszerepelni Muzslára. Ettől az időtől kezdve gyakran találkoztunk, s tán nem túlzás, ha azt mondom, barátság alakult ki közöttünk...bővebben

A könyv törzsanyagát képező beszélgetés 1978-ban készült. Molnár Gusztáv egy másik generáció és egy másik értékrend pozíciójából szólaltatja meg Méliusz Józsefet, éles állásfoglalásokra, de éppen ezért precíz önmeghatározásokra késztetve őt. A könyv elsősorban a két világháború közötti, kiemelten az 1930-tól 1940-ig terjedő korszak szellemi mozgásaiba enged betekintést, szubjektív, de a párbeszédpartnerek kivételes felkészültségének köszönhetően igen megalapozott módon.

„Olvadt a hangja!”, kiáltott lelkesen Guttmann Mihály, amikor elvittem neki e sorozat Albert Annamáriáról szóló kötetét, és megemlítettem, hogy készülőben van a Kovács Attiláról szóló. És valóban, ha az ember lemezen meghallgatja például az Eladó az egész világot, Mefisztó rondóját Gounod Faustjából, vagy Leporello Regiszter-áriáját, hát meggyőződhet róla: olvad ez a hang. De ez a hang harsány is tud lenni, meg pajkos is, ütni és nevettetni egyaránt képes.

Munkácsi Bernát életét sok írásból megismerheti az érdeklődő. Regényformában leánya, Munkácsi Noémi írta meg, tudománytörténeti jelentőségét Kálmán Béla mutatta be a Múlt magyar tudósai sorozat egyik kötetében. Mi indokolja hát, hogy egy újabb mű foglalkozzon Munkácsi Bernát életével? Két igen jelentős oka van ennek. Az egyik, hogy 1860-ban, azaz százötven éve született, és ez a kötet is megemlékezés és tisztelgés a kiváló tudós emléke előtt...bővebben

Lassan fakulnak az ifjúkori emlékek, a letűnt élet… Mindent édesanyának köszönhetek, aki elindított, és őseimnek, akiktől egészséges géneket örököltem: paraszti szívósságot, hideget, meleget tűrni, helytállni, küzdeni a fennmaradásért. Ezzel az írással áldozom őseimnek, és a régi paraszti világnak.

Kelemen Lajos a két világháború közötti korszakban Erdély legismertebb történetírója és legjelentősebb levéltárosa volt. Az ő érdeme az Erdélyi Múzeum-Egyesület mintegy milliós nagyságrendű levéltárának, az ország legértékesebb művelődési gyűjteményének beszerzése és közszolgálatba állítása. Történetírói munkásságát mintegy 400 könyv, tanulmány, forrásközlés és cikk jelzi, emellett többszáz előadás, számtalan városnéző séta mutatja közösségi elkötelezettségét, tudományos és népszerűsítő munkásságát.

„Nem mindennapi szellemi kvalitású és energiájú politikus és szervező volt, aki minden jövedelmét a politikai érdekekre fordította. Mint nemzetének hű fia nem ismert nemzeti meggyőződésében kompromisszumot és egészségét is feláldozta. Példaként szolgálhat azoknak is, akik követték őt, ha nem is tartoztak nemzetéhez és ő ezt tőlük nem is kívánta.” Így méltatja a Rimaszombatban megjelenő szlovák nyelvű hetilap, a Gemer-Malohont azt az embert, akire a megelőző 18 esztendőben nem igen talált jó szót...bővebben

Nem szokványos életpálya az 1928-ben született Fekete Károlyé, és ennek tulajdoníthatóan nem szokványos az a pályakép sem, amelyet most – korabeli iskolai dokumentumokkal, újságcikkekkel, fényképekkel kiegészítve – közread. Nem megszokott sem tartalmában, sem műfajában, sem hangvételében. A címbeli „nemzet napszámosa” is másképpen, sokféleképpen értelmezhető az általa átélt, megélt korban és személyesen rá vonatkoztatva. Két állandó vonatkoztatási pontja mégis van ennek az életpályának. Az egyik Kalotaszeg, Bánffyhunyad és környéke, ahol mindenes és tanító volt, és a „nemzet” is, amelyre hivatkozik, elsősorban ennek a vidéknek a népét jelentette, nem egyetlen faluért, mint ahogy megszokott (volt), ha valaki a „nemzet napszámosságát” vállalta...bővebben

A kilencvenes évek elején Nyugatra utazni még a szabadulás mámorát jelentette, a demokrácia üdvét, a szabadság és egyenjogúság megtapasztalásának lehetőségét. De a munkát keresők már komoly akadályokkal számolhattak. A szerző beszélgetőtársainak már a rendszerváltás utáni első években is ezek leküzdésére kellett összpontosítaniuk. A riportokból korlátok, a nehézségek, a csapdák, a nélkülözések, a csalétkek, a kelepcék és visszaélések világára derül fény, az egyéni sorsok végtelen változatossága pedig egészen elképesztő. Az elvándorlás okaként felismerhetjük az itthoni elmaradottságot és elnyomást, a nincstelenséget, a gazdasági csődöt, a nemzetállami, etnikai, politikai zűrzavart, mely kilökte e nép fiait az országútra, a nagyvilág magába szívó örvényébe. És az okok egyike sem buzdított a visszatérésre.

Az egyik legnagyobb erdélyi személyiség hagyatékában maradt, Karácsonyról szóló prédikációit, tanulmányait, jegyzeteit gyűjti egybe a Dr. Marton József által szerkesztett sorozat 7. kötete. Marton József professzor szerkesztésében a sorozat újabb darabja, az ünnephez alkalmazkodva Márton Áron karácsonnyal kapcsolatos és karácsonyra írt beszédeit és körleveleit egybegyűjtő kötet. A kötet részben liturgikus, részben általános és az adott valóságot érintő aktuális témákat érint, abból kiindulva, amit a nagy püspök így fogalmazott meg: a karácsonyt „lenyűgöző igazságától akarják megfosztani”...bővebben

A kötet a magyarság második világháborús történelmének alig ismert epizódját, a Székelyföld 1944-es védelmét dolgozza fel. Az egykori tizedes nem a háború nagy összefüggéseiben merül el, hanem arról mesél, amit ő és bajtársai megéltek. Szabó József János hadtörténész tanulmánnyal és számos magyarázó lábjegyzettel növelte a mű értékét és szakszerűségét. A könyv a székely határőrök számára pedig egyfajta elégtételt is jelent szenvedéseikért és áldozataikért.

Dr. Várady Imre súlyos, vészterhes idők krónikása, naplójegyzeteinek zárókötetében az 1943 és 1957 közötti időszak történéseire ad rálátást. Feljegyzéseinek külön értéke, hogy miközben aggódó családapaként hozzátartozóinak sorsát, helyzetét, mindennapi gondjait kíséri figyelemmel, azzal a nemes szándékkal, hogy segítsen ott, ahol lehet, jegyzetein ugyanakkor átszüremlik a családot is érintő, valós, nélkülözésekkel és bizonytalansággal teli társadalmi háttér, előtűnnek a szűkebb pátriáját érintő történelmi események.

A napló első kötete elérhető itt.

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága kiadásában megjelent Cseh(szlovákiai) magyar színészek arcképcsarnoka – A Színházművészet c. könyv hézagpótló dokumentációs irodalom a felvidéki magyar könyvpiacon. A kötetben azok a művészek (színészek, színigazgatók, dramaturgok, művészeti vezetők stb.) szerepelnek, akik valaha meghatározó személyiségei voltak – vagy ma is aktív részesei, művelői – a felvidéki magyar hivatásos színjátszásnak...bővebben

2012-ben 210 éve, hogy megszületett Bolyai János. E szerény olvasmánnyal szeretném erre az évfordulóra felhívni az érdeklődő olvasó figyelmét. A Bolyaiakról nagyon sokan és nagyon sokat írtak. Ennek ellenére e kis könyvvel azt szeretném igazolni, hogy még mindig van fehér folt a Bolyaiakról való ismereteinkben. Például nem tudtuk, hogy Bolyai Farkas, gyermekként, nyári szünidőkben, közel tíz évet tartózkodott Alsógáldon. Bolyai János sem tizenkét évet élt Domáldon, hanem csupán hatot. Továbbá arról is érdemes többet megtudni, ahogyan az akkori környezetükbe integrálódtak.

Három emberi sorsról olvashat a kötetet kezében tartó olvasó. Egy pacséri, egy Pacsérról az Óperenciás-tengeren túlra és egy – nem egészen olyan messziről, de azért mégis – idegenből erre a vidékre, pontosabban a Pacsérral szomszédos Bácskossuthfalvára került ember életéről. Az első két történet igazándiból a XX. század első felében élt bácskai szegény emberek, a két kezük erejére támaszkodó napszámosok mindennapjait örökíti meg, bepillantást engedve vidékünk akkori gazdasági és társadalmi viszonyaiba. A harmadik élettörténet nem a kétkeziek világába kalaluzol el bennünket. Sokkal inkább az azt elhagyók, a XIX. század végén azt feledni vágyók, a minden, még becstelenség árán is felfelé kapaszkodók világába. Érdekes tanúságokat vonhat le magának, aki az élettörténeteket figyelmesen végigolvassa. (A szerző)

A múlt század harmincas éveiben megszokott jelenségnek számított, hogy a fiatalabb mesteremberek útra keljenek biztosabb munkalehetőség után nézve, valamint a szakmájuk újabb, korszerűbb fortélyait elsajátítani meg egy kicsit világot látni. Ezek a történetek azonban hitelt érdemlően aligha maradhattak fenn; egy ideig még beszélgettek róla családi vagy szakmai körökben, aztán az emlékek megfakultak lassan, s a szájhagyomány különben sem szolgálhat mindig megbízható alapként. Huber Mihály könyve első részének igazi erénye és hozadéka, hogy a Zentától Zágrábig tartó út minden részletét – szinte óráról órára – naplójában pedánsan megörökíti. (Sinkovits Péter)

Szíjjártó Jenőt a szerzőt a XX. század legkarakteresebb határon túli magyar művészei közé sorolja: kizárólag felvidéki magyar népdalokat gyűjtött és szinte csak azokat dolgozott fel, majd’ mindegyik versfeldolgozása szlovákiai magyar költő versére íródott, darabjait pedig túlnyomórészt szlovákiai magyar együtteseknek komponálta. Egész életét kisebbségi nemzetének szolgálatába állította. Életművének megismertetését amiatt is fontosnak tartja, mert azon kevés zeneszerzők közé tartozik a XX. század kóruskomponistái között, akik egyedi hanggal színesítették századunk gazdag zeneirodalmát.