Tari István, az Új Symposion harmadik nemzedékével indult költő társaitól eltérően kezdettől fogva nem az avantgardizmus, hanem a hagyományosabb képalkotási módszerrel dolgozó, realistább irány képviselőjének számít a délvidéki magyar irodalomban. Nem első alkalommal jelentkezik gyermekvers-kötettel; újabb könyvébe a frissebb versek mellett belekerült néhány költeménye, amelyekkel már korábban is találkozhatott az olvasó. Mégis a hat ciklusra osztott gyermeklírai termés nagyon egységes, játékos, vidám hangütésű. Ami első olvasásra megragadja a könyvet lapozgatót, az rímes, ritmusos játék a szavakkal, a derűs ötletek, nyelvi lelemények elvarázsoló, magával ragadó áradata, amelyre oly fogékonyak a gyerekek: aki kétszer-háromszor elolvassa ezeket többnyire rövid, pattogó sorokból álló strófákat, úgy érzi, régi ismerősei a versszakok. Akárha a címadó vers, a Darazsakkal barátkozom! sokféle "kincset" rejtő öreg padlásán kutatna az olvasó, úgy kerülnek elő a verseskötetből egyre-másra a költő szeretett emlékképei, élettapasztalatának kedves "kacatjai". Egy forma, íz, látvány, illat, szín, hangulat, idéződik fel - korántsem melankolikusan - ezekből a költeményekből, legyen a tárgy akár egy Sárgadinnye, az erőspaprika (Fölpaprikázva), a Töklámpás, egy paksaméta (Ismeritek?), a számítógép (Számítógépem), egy uborka (Uborkaság), az estike virág (Este van már), a Völgykatlan, a Rügyfakadás, egy női név (Irén), egy betű különleges formája (X-lábú dal) vagy a hordó színe (Bordó). Külön egységet alkotnak a kötetben A négy évszak versei, amelyben minden hónapot megénekel a költő. A kitűnő gyermekvers-kötetet a szerző saját fotógrafikáival illusztrálta. - Javasolt széles körben beszerezni és ajánlani; kisgyermekekkel foglalkozó óvónők, alsó tagozatban tanító pedagógusok figyelmét külön is érdemes felhívni rá.
A kosár üres
