Nyugalomba vonult tábornokok szokták újra lejátszani makettek és ólomkatonák segítségével a hadtörténet valamelyik híres ütközetét, hogy újra megelevenedjenek azok a régi (dicső?) idők. Kicsit olyan ez a könyv, mintha a szerző ólomcivilek segítségével (tényleg "fajsúlyos" civilekről: neves írókról, filozófusokról, festőkről, pszichiáterekről van szó) próbálná rekonstruálni az 1913-as esztendő fontos és izgalmas történéseit, amelyek azonban nem odakint a világban, hanem odabent a fejekben (csak néhány kivételes fejben) estek meg.
Az, amit maga a szerző lektűrnek nevez, annál jóval több. Bármelyik "kis bejegyzésben" valódi regény rejlik, sőt, nem is rejlik, hiszen benne van. Röviden csak annyit a Békebeliről, hogy ha az ember kézbe vette, nem tudja többet letenni.
A "bélyegszövegek" önmagukban is jól komponált miniatúrák, mindegyik áthatóvá tesz egy-egy kompakt történetet, mindegyiknek van eleje, vége, csattanója, elég élményt nyújt ahhoz, hogy elmerengjen rajta az olvasó, beleélje magát egy tőle időben, térben, szokásait és gondolatait tekintve immár távoli világba. Ráismerjen arra, hogy mindez nem is annyira távoli, vagy legalábbis elég közeli ahhoz, hogy valamilyen módon köze legyen az olvasó jelenéhez, magyarázatként, háttérként vagy elrettentő példaként.
A kosár üres
