"Jegyzetek a nyelv születéséről - így minősíti könyvét szerényen a szerző, aki két gyermeke ágya fölé hajolva - miközben mesélt és énekelt nekik - azt akarta tetten érni, kifürkészni, hogyan születik a nyelv, a beszéd, amelynek fejlődése elválaszthatatlan egységet alkot a gondolkodáséval, hiszen »a nyelvi születés az emberré válás modellje«. Hogyan jut el a gyermek »a hangok nemzetközi ősegyvelegéből« a nemzeti nyelvig, az artikulációs bázis kialakulásától a szóig és a mondatig, a mondattól a mondatfűzésig. A vizsgálódást még érdekesebbé tette az, hogy nagyobbik fia, Balázs kétéves, kisebbik, Bálint négy hónapos volt, amikor a család Berlinbe költözött. Páratlan lehetőség kínálkozott ilyenformán a születő kétnyelvűség tanulmányozására, valamint arra, »hogyan tanuljuk gyermekként az alig megfogant anyanyelv társául az idegen nyelvet, s hogyan tanulunk egyáltalán nyelvet, kisgyermekként s később, tudatos nyelvtanulási folyamatban«" - írta Szilágyi István a kolozsvári Korunkban 1981-ben, a könyv első megjelenése után. Az azóta eltelt 38 esztendő alatt nemhogy megkopott volna ez a téma, hanem egyre aktuálisabbá válik. Ahogyan a Szerző a 2018-as Utószóban írja: "Reálisabban kellene látnunk - hivatalosan is - a világmagyarság helyzetét. S benne a kétnyelvűségi lavírozást. Ezzel azt sugallom, hogy az idegenség állapotából csak a hazatérés, a tényleges hazatérés lehet a segítség, a megoldás. Vagy a vállalt tudatváltás, a beolvadás marad ...”
A kosár üres
