Betöltés...

Az ozsdolai szabó, aki megélt két világháborút

Iochom István

Borbáth József visszaemlékezései


Ár: 2.500 Ft

Raktáron

Hármas Alapítvány, Sepsiszentgyörgy
150 x 205 mm, fűzött, 102 oldal
Kiadás éve: 2016
Sorozat: Kaláka Könyvek
ISBN: 973865579X

Iochom István új, sorrendben tizenötödik könyve ismét az úgynevezett valóság­irodalom világába kalauzolja az olvasót. Ehhez segítségül kéri Borbáth József néhai ozsdolai szabómester naplóját, amely a múlt század első felébe vezet vissza minket. Abba a korba, amikor két háborút és két impériumváltást, na meg a kommunizmus térhódítását is kénytelen volt megélni Székelyföld lakossága.

Ozsdolán tíz napig volt harc, 1944. szeptember 1-től 10-ig, hogy mit műveltek a muszkák akkor a harc alatt és azután, később még rátérek. Szeptember 5-én följött három lovas muszka azt nem mondhatom, hogy kozákok voltak, mert nem tudom. Kellett nekik negyven ember. Borbáth Ferenc suszter volt a megbízottjuk, azt mondotta, hogy ha nem mennek az emberek szép szóval az egészet elhajtsák. Nem tudtunk határozni, menjünk-e vagy sem. Én akkor már civilben voltam öltözve. Addig tanakodtunk, én, Kondorosi, Módi Ferenc, még kettő, ezeket már elfelejtettem, hogy kik voltak, hogy a többi emberek elmentek és mi visszamaradtunk. Nekem az volt a föltevésem, hogy alkalmas pillanatban valamerre egérutat veszek. Mert az emberek kellettek útjavítani a Kisrét felé, a muszka tűzérek lejöttek a Hamason és valahol megrekedtek az út rosszasága miatt. Úgy gondoltam, hogy a Vöröscserén valahogy hazamegyek, mert bárkit kérdeztem, nem tudtak semmit se mondani, hogy mi van a Kopolnó vízzel, mi van a családdal. A teljes bizonytalanság vett már erőt rajtam, nem volt nyugodt órám, még percem se, mi lehet a családommal. Mikor mi ötön megindultunk le a réten már jó messze lent megállít egy oláh legény és azt mondja, ne menjünk alább, mert a muszka nem enged senkit se le, s így a tervem meghiúsult, hogy haza menjek. Azután két nappal szintén följöttek a muszkák, de nem tudom hányan lehettek. Kérdezték az egyiktől, mikor lehet a civileknek haza menni, azt felelte, lehet, hogy holnap, de lehet egy hét múlva vagy lehet egy hónap múlva. No, gondoltuk ez jól biztat minket. Én már akkor elhagytam volt a lupeji szállásomat és lennebb jöttem jóval, a Csipkésbe, más tanyára. Ottan volt Gondos Ferenc, Bögözi Dénes, Kerestély Ferenc családostól, Antal Sándor családostól, Pál Istvánné családostól, Kerestély Rózsa családostól. Itt már jobban volt sorom, mert jobban kaptam ennivalót.



Részletes keresés