A civilizáció a bátorság iskolája – vallotta Guglielmo Ferrerót, hajdani genfi mesterét követve Bibó István. A bátorságra az ember haláltudatából fakadó félelem legyőzéséhez van szükség. Ennek számos módja lehetséges. Vannak jó és rossz utak. Az utóbbiak közé tartozik az, ha a mások feletti uralommal kompenzálom a félelmet. Ha egy civilizáció ezt az utat választja, akkor képtelen kitörni a zsarnoki uralom önismétlő köréből. Az európai politikai fejlődés értelmét, s egyben világtörténelmileg egyedülálló mivoltát az jelenti, hogy - számos kitérő és zsákutca után - olyan politikai intézményrendszert alakított ki, amely képesnek bizonyult a félelem tartós csökkentésére: Európában bekövetkezett a hatalom humanizálása, aminek lényegét az ún. ’létező szocializmus’ éveiben Bibó István a következőképpen fogalmazta meg: „A szabadságjogok kialakult, polgárinak bélyegzett, de valójában egyetemes nyugati technikája: a parlamentarizmus, többpártrendszer, sajtószabadság, bírói jogvédelem, független bíróság, a közigazgatással szemben való bírói jogvédelem együttes rendszere az egész nyugati kultúrkör egyik legnagyobb, legmaradandóbb és legsikeresebb társadalomszervezési teljesítménye, és egyben a maga távoli keresztény gyökereivel tulajdonképpen az egyetlen reális és tartósan eredményes társadalomszervezési lecsapódása a keresztény erőszakmentesség programjának.” – A kötet írásai átfogó képet adnak Bibó István politikai koncepciójának formálódásáról a harmincas évek esszéitől egészen az utolsó befejezetlen munkákig.
A kosár üres
