A társadalom és a mindenkori hatalom a tanítót tekintette - tekinti - az adott kor emberideálját formáló egyik fő tényezőjének, ezért a szakma gyakorlására felkészítő intézmény, a tanítóképző mindig az érdeklődés, az iskolapolitika homlokterében állt. Ez természetesen érvényes az erdélyi magyar tanítóképzésre is. Mégis - paradox módon - kultúrtörténetünknek ez az egyik legkevésbé feltárt területe. Emiatt a köztudat – a pedagógus-társadalmat is beleértve - méltánytalanul keveset ismer képzőink múltjáról. Ezt a hézagot szándékszik pótolni e kötet második, javított, bővített kiadása, amely a magyar neveléstörténetírásban először nyújt tudományos igényű részletes áttekintést a kezdetektől a 20. század végéig Erdély ezen intézménytípusának teljes hálózatáról.
"A mű legnagyobb értéke összefoglaló-összehasonlító jellegében, az egységes szemléletmódú összkép megalkotásában van. Ezáltal alapul szolgál mind a szaktudomány kutatói, mind pedig a tárgykör iránt érdeklődő olvasók számára." (Dr. Mészáros István)
A kosár üres
