Erdélyi történész és soproni festőművész Kolozsváron kiadott közös munkája.
A kolozsvári székhelyű Művelődés Kiadó gondozásában jelent meg az Erdélyi Fejedelmek arcképcsarnoka (1541-1690) című könyv, amelynek egyik érdekessége, hogy illusztrációi az erdélyi származású, Sopronban élő Szabó Béla festőművésznek, erdélyi fejedelmeket ábrázoló festményei.
Korabeli metszetek, festmények alapján és a történelmi adatok, tények ismeretében a fejedelmek jelleme, egyénisége szerint készült olajportrékhoz Csetri Elek írta a bevezetőt és fejedelmenként a fontosabb életrajzi eseményeket. A kötetből háromszáz számozott, kötött példány a Soproni Erdélyi kör számára készült, amelyeket a szerzők kézjegyükkel láttak el. A könyv megjelenését a Soproni Erdélyi Kör, a Művelődési- és Egyházügyi Minisztérium (Románia) és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta.
A könyv előljáró beszédében Csetri Elek így fogalmaz:
,,...mikor valaki transzilvanizmusról beszél: első gondolata az önálló erdélyi fejedelemség. Minekünk magyaroknak pedig az is, hogy Mohács után Erdély a magyar művelődés valóságos tűzhelye, mentsvára volt. mindezen túlmenőleg azonban véleményünk az: Erdély mindazoké a népeké, amelyek földjét lakják, s itteni sorsukat vállalták, és a jövőben is vállalják. Kós Károly, aki a Transzilvanizmus alapkövét lerakta, így fogalmaz:
Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egy akarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel."
Abban azonban nincs egyöntetú vélemény, hogy mikor is volt az ,,akkor"?
A kosár üres
