Betöltés...

Az elhallgatott razzia

Matuska Márton

Vérengzés Újvidéken (1944-45)


Ár: 2.500 Ft

Raktáron

Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest
165 x 235 mm, fűzött, 284 oldal
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978-963-89808-2-3

Újvidéken, 1944. október 30-án – mindössze egy héttel a partizánok bevonulását követően az új hatalom hirdetményben tette közzé: „A Bácskai és Baranyai Katonai Körzet Hadbírósága az 1944. október 29-én hozott ítéletével halálra ítélt 250 magyar nemzetiségű háborús bűnöst, akik a megszállás 3 évében részt vettek a megszállókkal Bácska és Baranya területén a szerb és más szláv lakosság terrorizálásában és mészárlásában. A halálos ítélet golyó által lett végrehajtva.” Majd hozzátette a titói erőszak legitimitását jelző „Halál a fasizmusra – szabadság a népnek!” – bajtársi üdvözletet. Előjátéka volt ez annak a közel fél évig tartó rettenetes terrornak, az „elhallgatott razziának”, amelynek részleteit máig nem tárta föl a történetírás, következményeit pedig máig nem heverte ki a délvidéki magyarság. Pedig a túlélők emlékezetében életük végéig élt, ma is él az iszonyat és a rettenet.

Közel huszonöt éve él a megtorlás részleteinek föltárására irányuló, tisztázó szándék – megszületését 1991-ben éppen Matuska Márton jelentette be A megtorlás napjai című kötetével –, és könyvtárnyi résztanulmány látott azóta napvilágot. A tudományos igényesség szándéka azonban azóta sem emelkedett intézményes szintre. 2009 őszén Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő kezdeményezésére megalakult ugyan a „második razzia” eseményeit föltáró magyar-szerb akadémiai bizottság, a kutatásnak és a föltáró munkának azonban mintha máig nem lenne valódi, a feladat súlyát mélyen átérző gazdája: a kezdeményezések mindmáig elszigeteltek maradtak. Matuska Márton Az elhallgatott razzia – Vérengzés Újvidéken (1944-45) előszavában kiemelte: magángyűjteményében az évek során hatalmas anyag gyűlt össze: „tanúk, károsultak, leszármazottak százai nyilatkoztak, adtak át dokumentumokat”, amelyek földolgozásra várnak, hiányoznak azonban a hivatkozható források: a történeti föltáró munka, és a levéltári anyag. Úgy tűnik, államfői egyezség sem elegendő a történelmi tabuk át- vagy feltöréséhez.

Ebből eredően – vallja a szerző – e mostani kötete is csak kísérlet a hiány pótlására, vállalt feladata jószerével csak a tragédia mélységének a megmutatására korlátozódik. Teszem hozzá azonnal: ennél azonban lényegesen többről van szó. Az elhallgatott razzia – Vérengzés Újvidéken (1944-45) ugyanis a beszélgetések, a naplófeljegyzések, az interjúk, a levelek és a résztanulmányok révén megmutatja a megtorlás valódi történelmi és társadalmi dimenzióit.



Részletes keresés