„…aktivista magyar az, aki eladta magát a cseheknek, avagy a szlovákoknak, esetleg mind a kettőnek. Aktivista magyar az, aki nem a Turulban, hanem a Sokolban tiszteli a szent madarat és aki agyisten jónapot helyett nazdart és mauctát köszönt, aki Szent István helyett Szent Vencelt tetováltatja a jobb karjára. Szóval: aktivista magyar az, aki elfajzott a magyarságtól, nemzeti öntudatát júdáspénzre váltotta át, de még a júdáspénzen is az a körírás: nyelvében magyar, lélekben csehszlovák”, - írta önironikusan az aktivizmusra hulló vádakat visszhangozva a Magyar Újság 1938-ban. De valóban ez volt az aktivizmus, vagy ennél sokszínűbb és változatosabb politikai magatartás? Eladták magukat a magyar aktivisták a prágai kormánynak, vagy mégsem? Az olvasmányos, de mégis tudományos igényességgel megírt munkában ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat a szerző.
A kosár üres
