Betöltés...

Az aradi magyar színjátszás 130 éve 1818-1948 - II. kötet (1905-1948)

Piroska Katalin – Piroska István

Ár: 4.900 Ft

Raktáron

Irodalmi Jelen (Concord Media), Arad
175 x 225 mm, kötött, 698 oldal
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-973-7926-13-5

Az olvasó két vaskos kötetben ismerheti meg Piroska Katalin és Piroska István sok éves fáradságos munkájának eredményét, Arad város magyar színjátszásának krónikáját, adattárát és dokumentumait. Az első könyv 1818-tól, a magyar vándorszínészet hőskorától kíséri figyelemmel a város és színháza történetét egészen az új század elkövetkeztéig. Jelen kötetük pedig a 20. század első felének történéseiben kalauzol bennünket. A történelem és a színház összefonódó, mégis egymásnak kissé ellentmondó, nehezen békíthető fogalmainak világos kezelése, s a színházi dokumentumok és a nézők szubjektív színház történeteinek összesimítása egyaránt nagy hozzáértést és érzékenységet kíván. A Piroska házaspár mindkettőnek birtokában foglalja össze, miképp is kapott Arad, fontos központ-városunk magyar színházat, hogyan gazdálkodott vele, illetve - különösen az 1918-ban kezdődött második száz évben - hogyan harcolt érte a történelem sodrában. A krónika, a tények, a források kritikus értelmezése sokkal árnyaltabb, színesebb, igazabb képet ad színjátszásunkról, mint bármilyen legenda, homályos emlékezés vagy szépítő túldimenzionálás. Helyükre kerülnek a művészek, a polgárok, a színházcsinálók, az őket szerződtető városi elöljárók és a közönség. A kritikusok és a vállalkozók, a színház szerető nézők és a politikusok. Jobban látszanak a szereplők a színpadi fények kihunytával a filológus lényeglátó pillantásának tükrében. A töredékes adat-darabokból teljes kép, 130 esztendőt átfogó ív rajzolódik ki.

Arad magyar színháztörténeti monográfiájának második kötete két, élesen elváló szakaszt mutat a 20. század évtizedeiben. Az első, a kötetnyitó 1905. esztendőtől 1918-20-ig tartó az előző kötetben megismert színháztörténeti folyamatba illeszkedik, majd a világháborús és a forradalmakkal megszakított évek után teljesen új helyzetbe torkollik a nemzethatáron túlra szakadt város kisebbségi színházának pályarajza. Így a második könyv különösen izgalmas példáját adja annak, hogy a mechanikusnak tűnő nemzet- vagy politikatörténeti tagolás mennyire nem gépies, amikor egy közösség - a város, s egy kulturális intézmény - a város színháza áll a fókuszban. A színházi események és történések mögött mindig fölsejlik a székhely és a nemzet helyzete, a változásokhoz a színházcsinálóknak és a közönségnek egyaránt alkalmazkodni kell. S még a belső feszültségek, ellentmondások, a művészi értékmérők nehezen alkalmazható skálái is befolyásolják, miképp jelenik meg a színház a közönség előtt, a sajtóban, vagy épp a színház történeti irodalomban. Piroska Katalin és István terjedelmében is tiszteletreméltó munkája az olvasókat messzemenően segíti a tények értelmezésében, hogy láthassuk, milyen fontos volt a magyar színjátszás Arad számára, milyen fontos volt Ara a magyar kultúra számára korokon át, s mennyire fontos is a mi évszázadunkban, hogy az aradi magyar színháztörténet köteteibe foglalt háttértudással fölvértezve érveljünk a lehetőségek bővítéséért, a múlt értékeinek jelen-jövőbe konvertálásáért.

Köszönjük Piroska Katalin és István fáradhatatlan és kitartó kutatásait, jelentős eredményeiket a hazai színház történet-írás alapkutatásainak legjobb hagyományait követő munkában. Monográfiájuk példaértékkel járul hozzá nemcsak a helyi kultúra kutatásához, de az egyetemes magyar színháztörténet nemcsak a helyi kultúra kutatásához, de az egyetemes magyar színháztörténet föltárásához és pontos, arányos képének megrajzolásához is. Dr. Sirató Ildikó színháztörténész



Részletes keresés