Betöltés...

Az akasztott ember kötele

Ardamica Ferenc

Novellák


Ár: 1.500 Ft

Raktáron

Plectrum, Fülek
145 x 210 mm, fűzött, 148 oldal
Kiadás éve: 2001
ISBN: 80-968033-6-0

A 148 oldalas könyv tizenöt szöveget tartalmaz, három ciklusra osztva. Az első ciklus A tizenharmadik oldal címet viseli, öt szatirikus hangvételű novella kapott benne helyet. A címadó írás egy prózaíró vesszőfutásáról szól, melynek terepe a csehszlovákiai magyar folyóirat-struktúra, természetesen jól felismerhető módon. Ahogy a többi utalás is eléggé egyértelműen dekódolható. A referencialitás igényével fellépő olvasat esetén – mindennemű elméleti fejtegetést mellőzve – a humor forrásául az kellene, hogy szolgáljon, hogy a Gyertyát azonosítom a fáklyával, ha tájékozott vagyok, esetleg még azt is tudom, ki volt az irodalmi szerkesztő, s jót röhögök rajta. Ez azonban nem történik meg, s ha elvetjük a referencialitással operáló olvasatot, tehát nem akarjuk meghatározni, mely lap főszerkesztője az, akinek a regényében örvénylik az idő, akkor sem fog mosolyra állni a szánk. Mert mi poénosat találunk abban, hogy egy író minden írásának 13. oldalát elrontja? Ráadásul ez a kényszeres „tizenhármazás” idővel önmaga paródiájába megy át. Ugyanúgy eléggé „gyér” sztori, hogy valaki utálja a törököket, mert a nagynénje lányát egy török „eladta egy kupiba”.

A Kolbászok az átkosban című írás alapötlete jó, de a szöveg erőtlen, s – mint Ardamica Ferenc írásainak jó részében – kiszámítható a vége. A szerző itt a „létező szocializmus” bevásárlóturizmusának döf oda egyet, sejthető, előrelátható poénokkal, melyeket a „több nap, mint kolbász” kapitális közhelye méltó módon koronáz meg zárómondatként.

A Záróra előtt című cikluszáró írás, mely mellőzi a görcsös, verítékszagú poénokat, lehet, hogy inkább már a következő, a kötetcímmel megegyező címet viselő ciklusba kívánkozna, melyben a megnyomorított, tönkretett, félresikeredett életeké a főszerep.

A kötet- és cikluscímadó Az akasztott ember kötele című írástól – ha már ennyire kitüntetett helyzetben van – azt várná az olvasó, hogy ez valami nagyon erős írás lesz. Helyette kapunk egy teljesen „szokványos” házasságtörési sztorit, mely – éppen az akasztás motívumának olykor már erőltetett hangsúlyozása miatt – nagyon is sejthető, hogyan fog befejeződni. ĺgy az olvasó legfeljebb azt konstatálhatja: aha, tudtam, hogy ez lesz. Hát, ez nem valami nagy olvasói kaland…

A Panoptikum című ciklus – melyben a szerző (egyébként ötletes) áltörténelmi írásokkal áll elő – szintén problematikus: hogy kerül Ady Endre és Petőfi Sándor mellé Báthory Erzsébet? Egyébként pedig Ady vérbaja, a Petőfi házassága körüli bonyodalmak, valamint a csejtei vár foglyának S/M-szórakozásai szinte közhelyszerűen, talán a középiskolai tananyag szintjén ismertek, s a szerző megint csak nem helyezi ezeket új megvilágításba.

Ilyen az egész kötet is: csontig lerágott témák, közhelyek, az első oldal után nyilvánvaló befejezéssel. A „piszokul felhergelt” olvasó pedig csak áll az ardamicai „görbe tükör előtt”, s azon gondolkodik: adjon-e még egy újraolvasásnyi esélyt a könyvnek, vagy holnap délután inkább valami mást olvasson.

(Ardamica Ferenc: Az akasztott ember kötele, Plectrum, 2001)

ujszo.com



Részletes keresés