A fiatal Szalay Zoltán (sz.1986) tizenöt elbeszélését tartalmazza a kötet. Az induló szerző máris figyelemre méltó formakultúrával rendelkezik. Novellái tulajdonképpen hagyományos felépítésű, de gazdagon rétegezett, pszichologizáló történetek.Lélektani közlésük sohasem külsődleges, hanem szerves, a helyzet természetéből, a szereplők viselkedéséből következő. Terük legtöbbször a Csallóköz lepusztult kultúrájú falvai, idejük a kelet-európai vadkapitalizmusok ideje. Bűnösök vagyunk-e valójában, vagy ártatlanok? Biztosak lehetünk-e feddhetetlenségünkben, megmenekülhetünk-e saját korlátainktól, illetve azoktól a borzalmaktól, amelyeket a világ kiszab ránk? A legáltalánosabb fokon ezek a kérdések foglalkoztatják a fiatal szerzőt. S a választ illetően mintha időnként a nemleges válasz felé hajlana, máskor álláspontja inkább figyelmeztető jellegű.