Ez a könyv nem ítél el senkit.
Ez a könyv nem nevezi meg és nem is minősíti az elkövetőket, de aki végigolvassa a könyvet – márpedig aki kezébe veszi, az nem tudja letetenni – az előtt nyilvánvalóvá válik, hogy kik az áldozatok és hogy kik a háborús bűnösök! Amikor az áldozatok számáról beszélünk és mondjuk, hogy például Szabadkán a „Vergődő madár”-nál nyolcszázötvenkettő név van feltüntetve, akkor képet kapunk a szörnyűségek méretéről, de szinte elfelejtődik, hogy itt minden sorszám és minden név mögött egy családi tragédia áll.
Ez a könyv viszont épp ezekkel a családi tragédiákkal „foglalkozik” – pontosabban ezekre az egyéni tragédiákra mutat rá, Minden áldozatot a családján keresztül ismerünk meg, ahol a szeretet és a megértés uralkodik és onnan tépték ki őket rideg kegyetlenséggel és veszejtették el. (Bogner István)