Ki a megmondhatója, honnan származnak vágyaink?
Nálam egyszerű gyermekkori erdőjárásokkal kezdődött minden. Sajátos világ volt. Magam és önmagam lehettem, ez a tudat szabaddá tett. Nem nagyon beszéltem az élményeimről senkinek…de valahol mégis égtem a vágytól, hogy a saját látásomon keresztül megmutassam mindenkinek valós álomképeimet…
Jóval később, húsz évesen, megelégeltem a mások fotóiban való puszta gyönyörködést, kézbe vettem első fényképezőgépemet. Mindenféle elméleti vagy gyakorlati tudás nélkül vágtam bele, csupán saját hibáimon tanulva. Nem bánom, hogy így történt. Rengeteg botlásom volt. Már csak azért is, mert ha nagy ritkán tanácsot kaptam, nem fogadtam meg. Attól féltem, a külső beavatkozás rossz irányba terelne. Lassan követték egymást a mérföldkövek. Rengeteg barangolás, sok tanulás, a felszerelés bővítése – volt ennek az egésznek egy sajátos varázsa.
Rájöttem, hogyan tudnám kihasználni az előző évek bennem felgyülemlett csodálatát és rajongását. Megmutatni, ami nem mindig látható, érzést és varázst lehelni egy pillanatba, amely elsőre talán nem érezhető. Mert boldoggá tesz a feladat – zárt, hangos és kaotikus világunkban közvetíteni másoknak egy eltérő, békésebb világ szépségét és üzenetét.
Jegyzetelés ez… képeimmel megörökítek és továbbadok valamit abból az örökségből, amit távoli, rég feledett múltunk hagyott ránk…
A kosár üres
