Betöltés...

Anyám kalapjára

Adelheid Duvanel

Ár: 3.690 Ft

Raktáron

Bookart, Csíkszereda
125 × 210 mm, kötött, 196 oldal
Kiadás éve: 2012
Sorozat: Svájci írók
ISBN: 978-606-8351-21-6

Ezek a történetek az elképzelhető legsűrűbb szövésű anyagból vannak. Egyetlen fölösleges szót sem találunk bennük. Egy rövid, vázlatrajzszerű jellemzésbe, egy lelki- vagy testi állapotba egész élet van belesűrítve. Így aztán történetre a szó hagyományos értelmében nincs is szükség, hiszen az írásmű maga nem több, nem kevesebb, mint a főszereplő élete. A hamisítatlan duvaneli alak senki konszenzusát nem keresi. Nem védekezik, elesettségében, gyerekességében, kiszolgáltatottságában, őrületében találja meg önazonosságát. Adelheid Duvanel pedig soha nem árulja el a alakjait. A legmagányosabb, a leggyámoltalanabb is megőrizheti méltóságát.

„Főleg éjszaka írok, amikor férjem a zongora nevű óriási hangszert életre kelti és a legvégsőkig felizgatja. Elképzelem, ahogy simogatja, ahogy csipkedi, ahogy csapdossa: az meg csak sóhajtozik és rúgkapál a rákényszerített ritmus béklyójában. Csak ha sírni kezd, enged a szorítás; hallom közös galoppjukat, lélegzetvételüket. Órákig eltart ez a vágta. Ülök az asztalnál. Férjem festményei tükrök a falakon; áttetszik rajtuk az engem fogva tartó valóság. Minden szó, amit ezek után leírok, lelkemben fáradtságosan felkutatott és bensőmből felszínre hozott jel. Halálomat késleltető nyilatkozataimon dolgozom.” (Adelheid Duvanel)

„Duvanel történetei egytől egyig éles látású pillanatfelvételek, összetett emberi viszonyok feszesen megírt, találó pszichogramjai. Ezek a mesteri prózaminiatúrák a kilátástalanság labirintusába vezetik az olvasót, szereplői mindannyian a szürreális fantáziák világába menekülő, törékeny emberek. Történeteiket Duvanel igazi lírikusra jellemző bájjal meséli el.” (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

„Duvanelnek a társadalom peremén élő hőseit sokkoló naivitás jellemzi, s noha mindannyian végzetes körülmények között élnek, a holdkórosok biztonságával mozognak a legbizonytalanabb talajon is. Mintha azt mondanák: az ember egy életen keresztül azon fáradozik, hogy a többiek észrevegyék, de soha sem veszi észre senki. Akármit mond, beszéde visszhangtalan marad. Duvanel történeteinek nincsen csattanója, igazi értéküket a verssorokra emlékeztető mondatok adják.” (Neue Zürcher Zeitung)



Részletes keresés