A zentai Városparancsnokság a Bánát, Bácska és Baranya területén bevezetett katonai közigazgatás alacsony szintű szerveként 1944. október 20-án kezdte meg munkáját és egészen 1945. február 15-ig látta el feladatát. A zentai Városparancsnokság illetékessége kiterjedt a Zentai járás egész területére, amelyhez Magyarkanizsa és Zenta városok, valamint Horgos, Martonos, Ada és Mohol községek tartoztak. A városparancsnokság iratkezelése során iktatókönyvet vezetett, amelyben minden beérkező és saját irat iktatószámot kapott - a dokumentumok iratárba helyezését az iktatószámok alapján végezték el. A városparancsnokság iratanyagára a Zentai Történelmi Levéltár helységeiben bukkantak rá 1952-ben. Az 1,00 ifm mennyiségű iratanyag két ízben - 1961-ben és 1993-ban - került levéltári rendezés alá, melynek során - az iktatókönyv hiánya ellenére is - megtartották az iratok eredetileg felállított sorrendjét.