Betöltés...

A költő életei

Kántor Lajos (szerk.)

Szilágyi Domokos (1938-1976)


Ár: 1.000 Ft

Raktáron

Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
175 x 245 mm, kötött, 294 oldal
Kiadás éve: 1986

Antikvár könyv

Tíz évvel a ködös őszi nap után, amelyen Szilágyi Domokos kilépett az élők sorából, a hátrahagyott mű éppolyan eleven erőként hat, éppúgy figyelünk rá, mint ahogy akkor tettük, amikor személyi jelenlétével adhatott még nyomatékot a költő, a műfordító, a kegyetlenül szigorú kritikus, az esszéíró a kortársakhoz szóló szavainak. A Szilágyi Domokos-kötetek már a hatvanas-hetvenes években keresettek voltak. És mint ahogy várhattuk, egyértelműen könyvsiker lett az 1978-as Kényszerleszállás, az első "összegyűjtött versek"; bekerült oda néhány a kiadatlan költemények közül is, ám ez a posztumusz fejezet legfeljebb mutatónak nevezhető ahhoz a vers-mennyiséghez képest, amely a kéziratos hagyatékból, főként pedig a napi- és hetilapok, folyóiratok oldalairól kerül elő. Szilágyi Domokos szigorú kritikus volt - önmagával szemben is, de aligha csupán az igényes rostálás miatt maradt ki annyi (jó) vers a maga összeállította kötetekből. A láz enciklopédiája, a Búcsú a trópusoktól, a (Palocsay Zsigmonddal közös) Fagyöngy, az Öregek könyve nem a "hétköznapi termés" könyvbe-terelése volt, hanem mindegyik egy-egy sajátos vállalkozás, a "vegyítésre" tehát eleve nem adott módot. A "köztes" verskötetek, esetleg válogatások (Sajtóértekezlet) vagy koraiak voltak, vagy nem előzte meg őket gyűjtőmunka; nem egy fontos írásáról alighanem Szilágyi is megfeledkezett - de az őt követő szerkesztők bizonyosan. Nem szólva a prózában fogant, "alkalmi" művekről, amelyek egy rendkívül tudatos, harcos, az irodalom- politikai csatározásokban is részt vállaló alkotót hoznak elénk.

Terjedelmes, meglepetésekkel bőven szolgáló hagyatékból válogathattunk tehát az évfordulón - ragaszkodva ahhoz az elvhez, hogy kötetbe eddig még nem válogatott Szilágyi Domokos-versek, prózák rajzolják ki az írói arcélt. (Fele, sőt harmada sem kerül itt az olvasó elé a megtalált "posztumuszoknak" - megfelelő bibliográfiai és filológiai utalásokkal, jegyzetekkel ez majd a következő Szilágyi kötetre marad, a Romániai Magyar Írók sorozatában.) Gazdag levélanyag (családi és írói levelezés) teszi igazán önvallomásossá ezt a gyűjteményt. És persze vallanak a kortársak, a barátok, az írótársak Szilágyi Domokosról, a rendkívüli intellektusról, a senkivel össze nem téveszthető költőről. A kortársi vallomások nagy része e kötet számára készült, és itt jelenik meg először, "a költő életeinek" részeként. Tulajdonképpen lezárhatatlan ez az "élet" - és így egy ilyenszerű emlékkönyv is: a Szilágyi Domokos-i mű folyamatos hódításának megfelelően szerkesztés közben, sőt már a kézirat lezárása után is érkeznek az új híradások, új vallomások műfordítóktól, fiatal olvasóktól, Iírikus-tanítványoktól, a közelből és a távolból. Szükségszerűen határt kell szabnunk e verses és prózai tanúságtételeknek is, abban a tudatban, hogy nem ez az egyetlen lehetséges emlékeztetés Szilágyi Domokosra, és abban a biztos hitben, hogy újabb évfordulók s a köztük csordogáló vagy rohanó évek további alkalmakkal szolgálnak majd fontos dolgok elmondására Szilágyi Domokos ügyében.

Kántor Lajos

 

 



Részletes keresés