Bolyai Farkas és Bolyai János, a földön élő apa és a kozmikus szférákba látó fiú, a 19. század két erdélyi egyénisége, szinte valamennyi magyar írót megihlette. E műveket veszi számba és próbálja meg értelmezni sok évtizedes gyűjtő- és elemző munkája eredményeként az egykori marosvásárhelyi Református Kollégium volt tanára és igazgatója.
"Mi valójában a Bolyai-szellem? Zászló, melyet mi tűztünk ki lelkünk várának ormára: mi, a Bolyaiak utódai. A Bolyai-szellem gyémántalapja a két Bolyai öröksége. Ők egyesítik mindazt, ami érték Erdély és Európa szellemiségében. A Bolyai-szellem kettejükre épül: a reálpolitikus édesapára és a megalkuvásra képtelen fiúra. E csodálatos, ritka ellentét egysége a Bolyai-szellem. Nem zárt, élettelen eszmerendszer: inkább iránytű, amelyet sokféle helyzetben használhat. Tentamen és Appendix ... Útkeresés és megvalósítás ... A Bolyai-szellem az önmagunkhoz való hűség parancsa. ( ... ) A célratörés hiszekegyje. ( ... ) A mindig újrakezdéshez szükséges szellemi-erkölcsi-hitbeli erőtartalék. ( ... ) A kisebbség távlatos képlete is. ( ... ) S nem csupán az etnikai kisebbségé. Ők csak ketten voltak, ketten is sokszor egyedül. Európa háta mögött, népük elfásult közönymocsarában, a vidékiség szellemi Szaharájában. S mégis helytálltak. Győztek." Dr. Kozma Béla