A bűn nem akkor teljesedik be, amikor azt elkövetik, hanem akkor, amikor azt elfelejtik. Igaz mindez a kollektív bűnösség elve alapján elkövetett XX. századi bűnökre is, igaz azok áldozataira és vétkeseire egyaránt. Ez az oka annak, hogy míg a vétkes leginkább felejteni akarja, az áldozat mindig emlékezni akar a bűnre. 1944-45-ben a Kárpát-medencében több, mint százezer ártatlan magyar az életével fizetett a kollektív bűnösség elvének alkalmazása miatt: az ő bűnük - a kárpátaljai Szolyvától a Benes-dekrétumok által sújtott Felvidéken át Magyarországon és Erdélyen keresztül egészen Délvidékig - annyi volt, hogy magyarok voltak.
Tartalom:
Dr. Szilágyi Péter: Köszöntő
Dr. Kovács Emőke: Köszöntő
Vincze Gábor: Erdélyi magyarok a szovjet rabszolga-munkatáborokban
Weiss Rudolf: Délvidéki németek sorsa 1944-48
Népírtás, málenkij robot és kitelepítés
Kiss Igor: Haláltáborok Délen
Csorba Béla: A járeki tábor gyermekáldozatai
Friedrich Anna: Élő emlékművek - fel nem dolgozott háborús traumák
Dr. Juhász Kitty: A szigeti börtön, avagy a "végső megoldás" Romániában
A büntetőtáborokba zártak emberi jogai nemzetközi jogi szempontból
Dr. Botlik József: A visszacsatolt területek
GULÁG-GUPVI táborokba hurcolt felsőházi tagjai és képviselői
Dr. Bognár Zalán: Kárpátaljai református lelkészek a Gulágon
Dr. Dupka György: A Kárpát-medencéből elhurcolt és levéltári iratokkal is igazolt magyar és német rabok nyomában Oroszföldön és Kaukázus országaiban
Prof. Dr. habil. Szakály Sándor: Kiállítás megnyitó
A kosár üres
