Talán kevés örmény csoportnak volt olyan meghatározó fontossága az örménység erdélyi letelepedésében, mint a gyergyószentmiklósinak. Talán kevés közösségnek volt olyan fontos szerepe az erdélyi örmény népcsoport identitástudatának a kialakításában és megtartásában, mint a gyergyószentmiklósi örményeknek. Az örménység gyergyói otthonalapítását döntő módon befolyásolta a Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem által 1607-ben adományozott országos vásárjog. Az 1637-ben, majd 1654-ben megvalósult örmény letelepedést követően az örménység a Békény patak menti településen kiépítette közigazgatási, önkormányzati intézményrendszerét. Jól szervezett és életképes örmény közösség létezett Gyergyószentmiklóson akkor, amikor 1671 és 1672 között a Moldvából üldözött örmények, itt a Keleti Kárpátok medencéjében voltak kénytelenek menedéket keresni. Látva a gyergyói örmények életkeretét és gazdasági lehetőségeit, az ide menekült örmények egy része, az erdélyi letelepedés mellett döntött. Az erdélyi örmények sorsának alakulásában meghatározó szerepe volt Oxendio Virziresco-nak, aki gyermek-, és ifjúkora egy részét Gyergyószentmiklóson töltötte. Oxendio Virziresco több mint egy évtizedes lembergi és római tanulás után, mint felszentelt pap tért vissza 1684-ben, vagy 1685-ben Gyergyószentmiklósra, ahol megkezdte hittérítői tevékenységét. Gyergyószentmiklósi és valószínűleg csíkszépvízi hittérítői tevékenységéről a lengyel nuncius azt írta a római Propaganda Kongregációnak és a lembergi örmény érseknek, hogy 2000 székelyföldi örményt győzött meg a római katolikusokkal való egyesülés szükségességéről. Bár Szamosújvár és Erzsébetváros a 18. század közepétől szabad királyi városokká váltak, az 1796-ban Gyergyószentmiklóson létrejött Kereskedelmi Törvényszék, a Mercantile Fórum a székelyföldi örmény közösség számára, ugyanazokat a jogokat biztosító státust jelentette, mint amelyekkel a két örmény város lakossága rendelkezett. Gyergyószentmiklósnak a Moldva és Erdély közötti átmenő kereskedelemben játszott szerepe döntő módon hozzájárult az örmény kalmárok gazdasági erejének a növekedéséhez. A 19. század közepétől a gyergyói örménység elhagyta anyanyelvét és a magyar kultúra hordozójává vált. A trianoni békediktátumnak köszönhetően Gyergyószentmiklós elvesztette az Erdély és Moldva közötti tranzit kereskedelemben betöltött szerepét. Az örmény kereskedő réteg egy része az új helyzetben elvesztette életterét és kivándorlásra kényszerült. A Gyergyószentmiklóson maradt örmények bankárként pénzügyekkel foglalkoztak. Középosztályuk tagjai kiskereskedőként és kisiparosként voltak ismertek. Az örmény lakosság számának jelentős csökkenése ellenére, a 19-20. századokban Gyergyószentmiklóson maradt fenn az egyik legerősebb magyar örmény közösség. A gyergyószentmiklósi magyar örmény közösség tiszteletére 2010. május 6-án az Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyói fiókszervezete és a Gyergyói Népfőiskolai Társaság nemzetközi történész konferenciát szervezett. A tanulmánykötet egy kivétellel ennek a tudományos értekezésnek a munkálatait mutatja be.
A tanulmánykötet szerzői: Dr. Őze Sándor, Bálintné Kovács Júlia, Dr. Kovács Bálint, Balázs Katalin, Poósz Loránd, Dr. Garda Dezső, Dr. Magyari Sáska Zsolt, Dr. Issekutz Sarolta
A kosár üres
