Betöltés...

A dél-alföldi tanyavilág

Juhász Antal

Néprajzi tanulmányok


Ár: 3.750 Ft

Raktáron

Nap Kiadó, Budapest
165 x 235 mm, kötött, 358 oldal
Kiadás éve: 2018
Sorozat: MAGYAR ESSZÉK sorozat
ISBN: 978-963-332-132-4

Néprajzi tanulmánykötetet, Juhász Antal szegedi néprajzkutató írásaiból szerkesztett terjedelmes könyvet tart, forgat, lapozgat kezében az olvasó: tudós értekezésekkel; esszészerű cikkekkel; szociografikus határjáró tudósításokkal; térképrészletekkel; népi építészeti és településnéprajzi felmérési rajzokkal; sokatmondó, tanulságos, múltidéző fényképekkel. A sokféle írás, rajzos ábra, kép térbeli kerete a Dél-Alföld, különös tekintettel a szegedi tájra és a Kiskunságra, összekötő vezértémája pedig a tanya.

A 21. század elejének magyar embere, különösen ha tanyás vidékektől távol, például Budapesten él, ismeri ugyan a tanya szót, de jelentésével nincs tökéletesen tisztában. Mondhatnánk: tudja is meg nem is, hogy mi a tanya. Legjobb esetben úgy vélekedik, hogy a tanya szó olyan épületet jelent, amely a legközelebbi tömör településű falutól, várostól viszonylag távol, magányosan áll a határban. Beszéltem olyan városi fiatalokkal, akik végképp nem láttak különbséget a valóságos paraszttanya és a mezőgazdasági nagyüzem telephelye: a major között, sőt az elnéptelenedő, ezeréves dunántúli falucska alig lakott maradványát is a tanya szóval illették, mondván: nagyon kicsi emberi telep. Nagy tehát a tájékozatlanság, amit színez az 1950-es évek tanyaellenes politikájának magyar agyakra ülepedett szennye, a tanya és az elmaradottság szinonima voltának meggyökeresedett képzete.

"Nem élt magányban a tanyák népe. Kis közösségeket formáltak; a szomszédolás például gyakori találkozási alkalmat jelentett, de tartottak csutrinak nevezett házi bált is... A tanyák életében a téeszesítés jelentett korszakhatárt, a következő pedig a hatvanas évek második felében az iskolák körzetesítése volt, ami felgyorsította a porták elnéptelenedését... A tárgyak és az emlékanyag gyűjtése szorosan összefonódott. Az idősek hagyatékából és a padlásokról sok tárgyat szereztünk meg a múzeumnak; az intézménynek sosem volt annyi pénze, hogy a kereskedőkkel versenyezzen. ...A tradíciót is földerítettük a gyékénytől a viseleten át a népdal- és tánchagyományokig."

Juhász Antal munkásságában a történetírás és a néprajzi adatgyűjtés kiegészítette egymást. A fényképeket is szinte mind a Szerző készítette. A legtöbb fotó a 70-es évekből származik, de az elbeszélések, az életmód autentikus bemutatása sokkal régebbi, mert a gyűjtőútjain mindig az öregeket kereste fel.



Részletes keresés