A Magyar Autonóm Tartományból az a jelentés futott be, hogy Erdőszentgyörgyön a hőerőmű udvarán valaki ledöntötte Sztálin szobrát; Hajdu Zoltán író jelentette, hogy mellette az autóbuszban valaki azt mondta: „inkább haljunk meg fegyverrel a kézben, mint éhen”; Tóth Ödön kulák Zoltán községben azt kiabálta az utcán, hogy „eljött a mi időnk”; az uzoni körorvos azt mondta, hogy Vasile Lucát is rehabilitálni kellene, mint ahogy Nagy Imrét rehabilitálták; a csíkszeredai Fodor Imre pedig kijelentette, hogy azért, ami Magyarországon történt, a kommunisták a felelősek. … Egy pécskai asszony pedig azt kérdezte, mikor kezdik már el nálunk is azt, ami Magyarországon van. A Kolozsvárról befutott jelentésben az áll, hogy a Babeş és a Bolyai egyetemeken szórólapokat találtak, amelyen felhívták a diákságot a szolidarizálásra. Bonchidán az egyik kerítésre valaki felírta: „le a kvótákkal”. Somkeréken Farkas László kulák azzal fenyegette meg a társas gazdaság elnökét, hogy vigyázzon magára, mert hamarosan nálunk is következik az, ami Magyarországon – olvasható a szamosújvári börtönt és a Duna-deltát is megjárt irodalomtörténész kolozsvári Szerző könyvében. A könyv megjelenését az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.
Ennek a kötetnek az írásai az 1956-os magyar forradalom erdélyi/romániai eseményei és a forradalom leverését követő romániai megtorlások témája köré szerveződnek. Nem vagyok történész személyes érintettség révén van közöm a történésekhez: a második Bolyai-per fővádlottjaként hét évet kaptam és ültem le Románia különböző börtöneiben és kényszermunkatelepein. 1989 után ugyancsak ebben a minőségben kértek megszólalásra nemegyszer írásban is, a forradalom évfordulóin vagy azoktól függetlenül, ünnepségeken, konferenciákon vagy azokon kívül is. A történetírás területeire való betolakodásom legfontosabb eredménye az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára. 1956 1964 (Kolozsvár, 2006), amelyet munkatársakkal sikerült tető alá hozni, első bár korántsem teljes számbavételeként a forradalom leverését követő romániai megtorlásoknak. Akkor még csak igen korlátozottak voltak a lehetőségeink a perek iratanyagához való hozzáférést illetően, innen adódik, hogy amikor az állambiztonsági levéltárak végre számunkra is megnyíltak, nem tudtam lemondani arról, hogy néhány, azokból adódó részlet feltárásával, néhány szereplővel vagy mozzanattal kapcsolatban, ne járuljak hozzá közelmúltunk e sötét időszakának jobb megismeréséhez.
Nekünk, akik megéltük és átéltük azokat az időket, nem lehet más feladatunk, mint tovább adni az unokáknak a megélt történelmet. Mert túl azon, amit a történetírók ilyen vagy olyan beállításban arról a korszakról megírnak, nemzetünk történelemtudatához elválaszthatatlanul hozzátartozik a nemzedékről nemzedékre átörökített múlt. Sőt talán ez az igazi, amely bennünket megtart, bármilyen történelmi viszontagságok között. Dávid Gyula
A kosár üres
